Könyvajánló nyárra? Nem is tudom…

Nem könnyű olvasmány Stendhal egyik utolsó regénye, A pármai kolostor. Én azért ajánlom elolvasásra mert hozzám hasonlóan biztosan sokan elszoktak már az igazán régi, klasszikus irodalomtól. Sőt, én hozzá sem szoktam teljesen, ha egészen őszinte akarok lenni.

Nemrég került a kezembe ez a könyv, a szüleim kis házi könyvtárából kölcsönöztem ki.

Stendhal karakterei, csodás olasz tájleírásai és a korszak aktuálpolitikai kérdései fura, nem épp sodró lendületű sztorit tesznek elénk. Az első publikáció éve: 1839. Európa épp egy forradalmi hullám előszobájában van épp, mégis ugyanolyan fontos a romantikus szál is, ami pedig a korszakra jellemző regényforma kiforrott használatára utal.

Stendhalnak, ​aki a Vörös és feketével kezdte regényírói pályáját, A pármai kolostor öregkori, utolsó, legérettebb remekműve. A maga korában kevesen értették meg, de e kevesek közt nagy vetélytársa, Balzac, így nyilatkozott róla: „Stendhal olyan regényt írt, amelynek minden fejezetében a fenséges szólal meg! Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat – egy zsarnok udvarát! Nagyszerű, szellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű! Micsoda könyv! A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán!”

„A pármai kolostor mindenekelőtt a tizenkilencedik század nagy regénye, a szabadság és a boldogság követelése a szent Szövetség, Európa akkori Atlanti Paktuma korában” – írta róla legutóbb Aragon. A Pármai kolostorban csodálatos egységben találkozik Stendhal társadalmat leleplező kritikai realizmusa és páratlan romantikája, mely ártatlanságukban és romlottságukban egyaránt elragadó nőalakokban és varázslatos olasz tájakban bontja ki az öreg Stendhal szenvedélyes és mégis szemérmes líráját, végső vallomását az életről és a világról. Stendhalnak ezt a regényét is Illés Endre fordítói művészete hozza közel a magyar olvasóhoz. (Forrás: moly.hu)

Én ajánlom elolvasni – a változatosság gyönyörködtet alapon. Ha nem is strandra való, azért nyugodtan meg lehet próbálni, maximum átsorolódik az őszi, hosszabb estékre.

Az olvasás előtt és közben elég sok kommentet átnéztem. Vannak, akik abszolút rajongással beszélnek róla, és persze olyan is akadt, akit megevett az unalom közben. Úgy gondolom, mindenkinek magának kell kitapasztalni, milyen hatással lesz rá ez a könyv – ám ne adjuk fel, ha nehéz is! Az érdekes történet mellett stílusában is időutazás lesz!

A sztori nyilvánvalóan filmre is kívánkozott, a nagy francia író művét francia filmesek álmodták vászonra 1948-ban. Szóval, aki inkább így művelődne, egy igazi fekete-fehér klasszikust fog látni. Aki a mai kor híve inkább, azoknak pedig jó hír, hogy 2012-ben újraforgatták, természetesen szintén francia színekben.

A pármai kolostor – fotó a 2012-es filmből.
Forrás: port.hu