Régen beszéltünk már az operáról, és egy korábbi írásunkban, mely a milánói Scala-ról szólt, ígértünk folytatást – íme:

Még a velencei és milánói operaház születését megelőzően épült meg 1737-ben a nápolyi operaház. Nevét a Bourbon uralkodóról, VII. Károlyról kapta, akinek névnapján tartották az épület avató ünnepségét.

A nápolyi operaház az uralkodó rendelkezésére azért épült, hogy méretével, korszerűségével kiemelje a nápolyi művészet nagyszerűségét, és természetesen ezzel a király hírnevét és művészetek iránti elkötelezettségét is kihangsúlyozza.

Bár nem szenvedett el annyi kárt, mint velencei párja, a La Fenice, azonban 1816-ban itt is volt egy tűz, amely után újjáépítésre volt szükség. Ezt kb. egy év alatt abszolválták, így 1817-ben az operaház már ismét működött.

Az 1800-as évek során a kialakuló nápolyi iskola (Scuola Napolitana) keretében sok zeneszerző, művész fordult meg a Teatro di San Carlo falai között, s hogy kik (csak néhányan a nagyobbak közül): Haydn, Bach, Hasse, Gluck. A zene, azon belül is az opera műfaja ebben az időszakban sokat változott, modernizálódott, egyfajta reformról beszélhetünk tehát a műfaj kapcsán. Fentiekből is láthatjuk,  hogy az adott korban a nápolyi operaházat szakmai berkekben komolyan jegyezték, s ez a folyamat még az 1900-as években is tartott. Olyannyira, hogy a századfordulón Puccini és Leoncavallo neve is gyakran került említésre a San Carlo kapcsán.

Bár építészetileg a második világháború bombázásai szintén érzékenyen érintették, teljes újjáépítésre ekkor már nem volt szükség, így a hányattatásokból egészen jól tudott kijönni. A színház hivatalos oldalán, egy hosszabb leírás keretében sok értékes információhoz juthatunk a San Carlo-ról. (Javasoljuk minden olaszul tanulónak a cikk elolvasását eredetiben, akár fordítási gyakorlatként is lehet tekinteni rá!)

Egy rövid, 4 perces trailer erejéig a továbbolvasás előtt nézzünk bele az ANIMA-ba, Fabrizio Ferri  amerikában élő fotós, építész, ruhatervező és zeneszerző operájába, melyet 2010-ben mutattak be a nápolyi San Carlo operaházban. A történet észak-afrikai emigránsokról szól, akik mindent hátrahagyva próbálnak új életet kezdeni Európában (milyen aktuális is ma ez a téma az olasz közéletben):

Az operaház honlapját átnézve pontosan értesülhetünk a szezon előadásairól, jegyet rendelhetünk, belekukkanthatunk a San Carlo oktatási programjába és úgy egyáltalán, ismerkedhetünk vele.

S hogy azokat se hagyjuk magukra, akik nem csak az olasz nyelv elkötelezettjei, de az angollal is jó viszonyt ápolnak, íme egy cikk és egy kapcsolódó videó a medici.tv-ről, ahol a fő téma ugyancsak a nápolyi operaház.