A művészet templomai – Firenze és az Uffizi képtár
Nagyon szeretem az Olaszországról kissé dokumentarista jelleggel készült filmeket, videókat.
Sokat bolyongok ezért a nagyobb videómegosztókon, de a tv-sorozatok is könnyen eltérítenek a napi teendőktől. Nemrég pedig moziban voltam – s ez a hosszúra nyúlt bevezető végül is egy pontban találkozik.
Raffaello és a nők kapcsán láttam Pécsett, az Apolló moziban a Művészet templomai sorozat egyik elemét, amelyet akkor ajánlottam is.
Nos, a sorozatnak nem csak Raffaello az olasz vonatkozása, hanem számtalan más rész is foglalkozik Itália művészetének egy-egy fontos állomásával. A sorozat részeire pedig nem feltétlenül kell moziban vadászni. A Pannonia Entertainment oldalán előfizethető egy évre a sorozat, ennek 20+ részét bármennyi alkalommal nézheti meg otthon a saját tv-jén az ember egy egész éven át. Akikkel a sorozat pedig – zömmel másfél órás részekben – foglalkozik, azok: Botticelli, Firenze és az Uffizi képtár, a Vatikáni múzeumok, az említett Raffaello, Tintoretto, Caravaggio, a milánói Scala, Leonardo 2 részben is, és ott vannak még a Pápai Bazilikák, de Pompei is. Tehát a sorozatnak majdnem fele Itáliához kötődik – és a többi rész (Dalí, Frida Kahlo, Ermitázs) sem elhanyagolhatók.
Ha az olaszokat sorra vesszük, akkor azért mindegyikhez szívesen adnék egy kis ízelítőt, ezért mindjárt kezdjük is a firenzei résszel, ami nálam a top 3 favorit Olaszország vonatkozásában.
Túl azon, hogy a várost, és annak legjellemzőbb korszakát, a reneszánszot is bemutatja ez a másfél órás film, végigkalauzol minket az Uffizi képtár folyosóin. Miközben az egykori igazgató Michelangelo és Botticelli remekeiről mesél, a reneszánsz idején brutálisan virágzó városról is szép képet kapunk. A film a képtár eredeti rendeltetését is taglalja – miszerint irodakomplexumnak szánták, hogy a közigazgatásnak a városban mindenfelé székelő egységeit egyetlen épületbe költöztessék. Még a neve is erre utal – Uffizi, azaz Irodák.
A korban is tökéletesen elhelyezett film elmeséli, hogyan lett a közigazgatási centrumból művészeti gyűjtemény, majd képtár, amely a világon az egyik legszebb és leglátogatottabb – szó szerint milliós nagyságrendben érkeznek ide évente a kíváncsi turisták.
Nekem is volt szerencsém végigjárni a folyosóit, de azt biztosan állíthatom, hogy egy alkalom erre a képtárra nem elég. Ha egész napos is a program, befogadhatatlan a sok csoda, minden újabb alkalom egy újabb színben tünteti fel ezt a gyűjteményt. Nagy álmom, hogy egyszer egy tapasztalt, olasz művészettörténész vezetésével járjam végig, mert hiszem, hogy úgy sokkal több részletre derül fény, mint amit az ember egymaga összegyűjtöget.
Aki még nem járt ott, annak ajánlom bevezetőül a filmet, mert ez egészen bizonyosan meghozza a kedvet egy firenzei túrához. S akkor még a bazilika kupoláját nem is említettem – szerencsére a filmben viszont ez helyettem is megteszik a hozzáértők!