Ma az ‘Oh Bej, Oh Bej’ hagyományáról írunk pár sort. Mi is lehet vajon ez a fura kifejezés?

Milánóban a karácsonyi vásár – ha nem is a mai formájában – 1288 óta létezik. A legismertebb nevén ‘Oh Bej, Oh Bej’-ként emlegettt esemény az egyik legnagyobb jelentőségű vásár az év végi ünnep előtt ebben a városban.  A legenda kicsit későbbről indul azonban, és Giannetto Castiglione nevéhez fűződik, aki a XVI. században az akkori pápa, IV. Piusz utasítására utazott a városba. Ekkortájt a pápai udvar úgy vélte, Szent Ambrus népe nem igazán jeleskedik a vallás megfelelő gyakorlásában, így hát követ útján próbálta jobb belátásra téríteni őket.

Castiglione küldöttsége élén elsőként lépett a városba egy december 7-i napon, ahol az őt váró tömegben rengeteg gyermeket pillantott meg. Ahogy az egy nemes úrtól ilyenkor illik, hamar ajándékokkal halmozta el őket (nyilván jó előre felkészült a meglepetésre), akik az ‘Oh Bej, Oh Bej’ kiáltásokkal boldogan fogadták az édességekkel és játékokkal megrakott kis csomagokat.

Az ‘Oh Bej, Oh Bej’ kifejezés mai megfelelője az ‘Oh Belli, Oh Belli’, mely a gyerekek elragadtatását volt hivatott kifejezni – a lombard dialektus miatt hangzik/látszik ez ilyen érdekesen.

A vásár a városban igen-igen hosszú időszakokig került megszervezésre egy-egy helyen. Legutóbb 2006-ban bontottak meg egy akkor már 120 éves hagyományt, és költöztették át az egyre nagyobb helyet kívánó eseményt a Castello Sforzesco-ba, így aki a sok más európai kíváncsiskodóval együtt részt venne a milánói ünnepen, a kastély környékén keresgélje – eltévedni biztosan lehetetlen.