Fontana dei Libri – Róma számtalan szökőkútja közül az egyik legszebb.

Nagyjából 100 évvel ezelőtt, az 1920-as években a római városvezetés úgy döntött, hogy az egykori, ókori római városrészek (rioni) előtt tisztelegve szökőkutakat építtet a városban. A római városrészek határai persze a középkorban és azóta is többször módosultak, azonban még ma is tudni lehet, hogy melyik kb. hol helyezkedett el. A szökőkutak funkciója, hogy az egykori városrészeknek és valamikor űzött, de mára szinte elfeledett szakmáiknak emléket állítson.

A mintegy 22 „rioni” mindegyikének volt saját címere, szimbólumai, amelyet a pályázaton nyertes fiatal építész, Pietro Lombardi az általa készített kb. 10 szökőkútnál következetesen fel is használt. 

Így született meg a mai Via dei Staderari-n lévő, travertinből készült kút. A Via dei Staderari már önmagában egy régi szakmára utal: a „fabbricanti di stadere e bilanci”, azaz a mázsálórudak és mérlegkészítők mesterségét említi.

Onnan ismerhetjük fel a szökőkutat, hogy hatalmas könyveket ábrázol, kétoldalt két-két jókora kő-kötet díszíti, közöttük egy szarvas fejét találjuk kőből kifaragva, felette pedig a IV-es számot. (Rómában a „rioni”-kat, vagy városrészeket mindig római számmal jelölik.)

S hogy mit jelent ez a sokminden, amit a kúton ábrázolva látunk, az nagyon egyszerű magyarázatot rejt, ami egyben nagyon szép is. 

Fontana dei Libri
Forrás prolocoroma.it

A könyvek úgy kerültek szimbólumként ide, hogy annak idején az utca neve még nem Via Dei Staderari volt, hanem Via Sapienza – Róma legnagyobb egyetemének, a La Sapienza-nak a közelsége miatt. Az utcákat aztán átnevezgették, de ez minket egyáltalán nem zavar: a kút a helyén maradt. A könyvek és a könyvjelzők, melyek itt láthatók, az egyetemre reflektálnak tehát. 

A könyvek között megjelenő szarvasfej egy legenda nyomán került ide. A városrész védőszentje, San Eustachio egy római tábornok volt, aki az ókori birodalom idején rendes pogányhoz illően üldözte a keresztényeket. Egyszer egy vadászat során azonban megjelent előtte egy szarvas, akinek égő kereszt volt a szarvai között, és eme állaton keresztül Jézus szólította meg a római katonát. Eustachio – a korábbi Placido generális – ennek hatására áttért a keresztény hitre, s megtérésének szép történetét látjuk visszaköszönni ezen a szökőkúton is. 

Több olasz nyelvű honlap hívja fel viszont arra a figyelmet, hogy az 1927-ben épült kútnál az a bizonyos római szám a IV-es, amely a városrészt jelöli – korrekten ez azonban a VIII-as kellene, hogy legyen. Tehát itt történt egy kis malőr a készítés során, de aki arra jár, az útitársainak nyugodtan villoghat ezzel a titkos tudással. Szóval, mindenképp látogassanak el errefelé is – hiszen a szökőkút a Pantheon és a Piazza Navona között szinte félúton található. Egy kellemes séta során jól útbaejthető, mindössze 300 m-ről van ugyanis szó. Ki ne hagyják!