Toszkána vidékein barangolunk ma újra – egy hosszabb utazás egyik csodás állomása lehet mai témánk.

Collodi közelébe utazunk, ami az egykori Luccai Köztársaság és Toszkán Nagyhercegség határán található. A település egy ókori római út, a (Via) Clodia mentén fekszik, van rá esély, hogy neve is innen származik.

A kisvárosban már az 1500-as években a rendkívül jómódú, Pescia városából származó Garzoni család tulajdonában állt egy szép villa. Ennek kertjéről, az ott található labirintusról és a környező erdős részt átszelő párhuzamos utakról már F. Sbarra: Pompe di Collodi című verses alkotásában is szó esik. Ez a mű egyébként 1552-ből származik, így kijelenthetjük, hogy a villához tartozó szép kert valamilyen formában már akkor is létezett.

Giardino, Villa Garzoni
Forrás: Gardenvisit

Azt a külalakot, ill. annak legfontosabb alapjait, amelyet ma is láthatunk, úgy 1652 körül kezdték kialakítani, és egészen a század végéig zajlottak a különféle munkálatok. Az építész nagy eséllyel az itt élő család feje, Romano di Alessandro Garzoni lehetett.

Az enyhe domboldalra épült kert többszintes, teraszos elrendezésű, amelyet számtalan vízköpő, szökőkút és egy pár apró mesterséges tó díszít.

Giardino, Villa Garzoni
Forrás: finalmentevenerdi.it

Az 1700-as években a villa és a kert felújításon esett át, a vonatkozó tervek már egy helyi építész, Ottavio Diodato nevéhez kapcsolódnak. A 18. század második felében Toszkánába is megérkezett a felvilágosodás korszaka – ennek jegyében jött létre néhány átalakítás a birtokon. A századra jellemző csodás szobrok méltó díszei egy ilyen impozáns kertnek, a labirintushoz pedig egy kedves hiedelem is tartozik. Sokan úgy vélik, ha egy pár végigbolyong rajta, akkor garantált az esküvő és hosszú, boldog házasságnak nézhetnek elébe.

A kert rejt még jónéhány olyan zugot, ahonnan nem látni be a többi szegletbe, így ezek elbújáshoz, egy-két lopott csókhoz kifejezetten ideálisak!

A teraszos kialakítást végigjárva mindig valami érdekesség tárul a látogató szeme elé – hol egy szobor, hol egy gyönyörű, téglával kirakott ív (ami tökéletes egy jó fotóhoz!), csodálatos növények: bokrok, sövények, virágok serege, amelyeknek tökéletes geometriai kialakítását egy-két szökőkút mindig fel tudja dobni.

A kastély kertjének tervei sok más, európai kerthez adtak ihletet – a barokk és a felvilágosodás korában egymást másolták a kontinens uralkodói udvarai. Így többek szerint ez a csodás Garzoni-kert inspirálta a potsdami, schönbrunni vagy fonteinableau-i kastélyok kertjeinek tervezőit is.

A Garzoni család egészen a 20. század elejéig birtokolta a villát és a hozzá tartozó területet. A kertben egy klassz lepkeház is helyet kapott, ahol a kis ’farfalla’-k szabadon röpködhetnek a számtalan trópusi növény között. (Hasonló egyébként Bécsben is van, a Hofburg udvarán – azt sem érdemes kihagyni!)

Hatalmas szerencsénk van, mert a kert látogatható, és remélhetőleg már maga a kastély is, ami az utóbbi időszakban ismét felújításon esett át.

Bizony, az épület is megér egy misét: állítólag az 1800-as évek elején még Napóleon is vendégeskedett itt. Csodás szalonjai, impozáns helyiségei mindenkit gyorsan lenyűgöznek. A kastély óriási: a köznyelvben csak „százablakosként” szokták emlegetni. Jókora konyhája is érdekes pontja a látogatásnak: itt dolgozott ugyanis annak a Carlo Lorenzini-nek az édesapja, aki a népszerű Pinokkió meséjét írta meg később – ki tudja, talán épp az itt töltött gyermekkori emlékek hatására.