A holtak napja
Ahogy nálunk, Olaszországban is ezekben a napokban emlékeznek meg az elhunyt hozzátartozókról a családok.
Szinte minden régióban megvannak a hagyományai annak, hogyan alakítják ezeknek a napoknak a programját, mindenhol más-más szokásokkal gondolnak vissza azokra a családtagokra, akik már nem lehetnek velük.
Az alábbi sorokat egy olasz költő, Giovanni Pascoli (1855-1912) tollából idézzük.
ognuno ? tanto mai stanco!
e si fermano seduti
la notte, intorno a quel bianco.
col capo tra le mani,
senza che nulla si senta
sotto la lampada spenta.”
Az intrage oldalán egy cikkben olvashatjuk el, természetesen olasz nyelven, hogy melyik régió hogyan ünnepel ilyenkor. Középfokú nyelvvizsgára készülőknek a cikket fordítási feladatként ajánljuk.
Bizonyos régiókban november 1-jéről 2-ra virradó éjjel egy kicsi lámpát, vagy gyertyát égve hagynak, más helyeken kenyeret készítenek az asztalra, újabb régiókban pedig egy nagy kancsó vizet helyeznek el a konyhában, hogy az esetlegesen „hazalátogató” lelkek a szomjukat olthassák.
Szicíliában pedig a holtak napja alakul hasonlóan, mint nálunk a Mikulás (aki Olaszországban nem december elején jár, nyilván mivel nem tud egyszerre mindenhol lenni,ugye…). A szigeten ugyanis az a szokás, hogy a szülők cukorból babákat készítenek, amit éjjel elrejtenek a lakásban, s a gyerekek másnap nagy izgalommal megkeresik őket. A hagyomány szerint pedig ezeket az ajándékokat az elhunyt családtagok „hozzák”.
