Korábbi bejegyzésünkben már meséltünk Giovanni Agnelli és utódai ténykedéséről a Fiat körül, lássuk hát, hogyan alakult mindeközben a cég sorsa.

A Fia vállalatot 1899-ben alapították, az alapítók között volt Giovanni Agnelli is, akinek családja azóta is részt vesz a cég igazgatásában. Az európai történet javarészt ismert előttünk: az alapítást egy óriási boom követte, egyre nagyobb számban gyártották a járműveket. Ebben az is nagy valószínűséggel közrejátszott, hogy a Agnelli jobb oldali beállítottsága következtében a gyár számos megrendelést kapott az akkori olasz kormánytól. (Agnelli-t egyébként sokat támadták is jobboldali nézetei miatt, a fasizmus idején azonban ez ‘jól jött’ neki, Mussolini-től még kitüntetést is kapott.)

1920 környékén kezdték meg Torino-ban a ‘Lingotto’ névre hallgató óriási gyár építését, melyet 1923-ban avattak fel, így ebben az évben kezdte meg a működését. Az egyre növekvő kereslet kielégítése miatt nagy szükség is volt rá, ugyanis már ekkor (sőt, már 1906-tól) nem csak az európai piacot szolgálták ki, de az Egyesült Államok is egy komoly megrendelővé vált. Vicces nyelvek szerint egyébként abban a periódusban, amikor – hát, hogy is fogalmazzunk – voltak apró problémák a Fiatok minőségével, az USA-ban a Fiat betűszót nem a hagyományos értelmében használták, hanem a ‘Fix It Again, Tony’ beszédes kifejezés élt a köztudatban. No comment.

A második világháború ideje alatt a termelés értelemszerűen drasztikusan visszaesett. Ennek a csökkenő piaci kereslet mellett oka volt az is, hogy a gyár bombatalálatot kapott, és meglehetősen siralmas állapotba került.

Természetesen a II. világháború után újfent egy gazdasági fellendülés következett, ez a Fiat-ot is érintette, így a cég újra a legnagyobbak közé emelkedett, számos új modell gördült le a gyártósorokról. Giovanni Agnelli nem sokkal a háború után meghalt, utóda unokája, az azonos nevű, de magát emiatt inkább Gianni-nak nevező fiatal Agnelli lett. A ’80-as évekre annyira megerősödött a vállalat, hogy nemzetközi szinten ismét komoly tényező lett, több gyártósor létesült pl. Marokkóban, Lengyelországban, Törökországban, kihasználva az olcsóbb munkaerő jelentette lehetőségeket.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Fiat nem csak a szigorú értelemben vett személyautó – kishaszonjármű kategóriában alkot – traktorok, különféle mezőgazdasági gépek gyártásával is foglalkoznak.

Aki beszél olaszul, és bírja a gyors beszédtempót, az alábbi videót szívesen ajánljuk, ugyanis itt 6 percben végigkövethetjük a Fiat kb. egy évszázados történetét egy animált anyag segítségével – már ami a tulajdonosi kört és a cég fejlődését illeti.

És a végére egy reklámfotó férfi olvasóink kedvére, hiszen a Fiat 600 megjelenésekor a promóció fontos részét már 1955-ben is a lengébb öltözetű hölgyek jelentették.

Az alábbi galéria pedig egy- két jópofa alternatív Fiat-felhasználási módot mutat be, persze, ezt már csak a vicc kedvéért.