A régiók szentjeinél sok esetben találunk kimondottan csak az adott régióra jellemző alakot, akit alaposan körbejárhatunk. Néhány régiónál pedig Szűz Mária az abszolút favorit – ha mondhatunk ilyet.

Ma is egy ilyen régióval találkozunk, ugyanis Marche vonatkozásában általában a loretoi Madonna ugrik be a vallási ismeretekkel rendelkezőknek. A Szűz Mária kultusz nem csak Olaszországra, hanem az egész keresztény világra jellemző, imádják, csodálják és fohászkodnak hozzá mindazok, akik a kereszténységet választották hitük gyakorlásához. De miért is érdekes éppen a loretoi szűz története, és milyen kuriózumok kapcsolódnak a város bazilikájához olyan vonatkozásban, ami a vallást nem gyakorlók számára is érdekes lehet? Ezt járjuk körül az aktuális írásunkban.

Elsőként nézzük meg azt, hogy a loretoi Madonna, amely egyike az Olaszországban előforduló számos fekete Madonnának, miért is fekete? (Természetesen ne úgy képzeljük, hogy teljesen koromfekete a Szent Szűz, mindösszesen igen sötét – ha úgy tetszik – bőrszínnel ábrázolják mind festményeken, mind szobrokon.)

Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban jellemző leginkább, hogy fekete Madonnák bukkannak fel egy-egy templomban, vagy szentképen. Ezt az érdekes kérdést több kutató, történész és teológus is körbejárta, így arra jutottak, hogy bizonyos esetekben tisztán teológiai, máskor kifejezetten banális vagy prózai okai vannak ennek. És hát ott van egy rakás eset, amelynél nem találják a konkrét magyarázatot.

A teológiai okokat arra vezetik vissza, hogy a vallási témájú képzőművészeti alkotásokat úgy készítették, hogy leginkább okker vagy barnás színű árnyalatot kapjanak. Ezzel próbálták kifejezni, hogy ezek az alakok a hétköznapi ember felett állnak, az aranyos-barnás árnyalat a magasztosságot volt hivatott jelezni.

A prózai okok között pedig pusztán technikai jellegű „bakik” vannak. Ezek közül az egyik, hogy a hosszú évek során az égő gyertyák közelében (jellemzően fölött) megtalálható képek és szobrok kaptak egy klassz füstös réteget, ami aztán az évtizedek-századok során konkrétan „rájuk gyógyult”, így kaptak egy sötét árnyalatot. A másik, hogy gyakran alkalmaztak szintén a magasztosság kifejezésére a műalkotások készítésekor hajszálvékony ezüst fóliákat, amelyek aztán az idők folyamán oxidálódtak – és hát, ugye tudjuk, mi történik egy sokáig magára hagyott ezüst karkötővel? Ugyanez. Elfeketedik, sötét árnyalatot kap.

Persze, fekete Madonnák nem csak Európában vannak, találhatunk bőséggel belőlük Mexikóban, Latin-Amerikában és Afrikában is, azonban itt egyértelműen kulturális jelentősége van. Az adott földrészen élők minél inkább próbálták az ábrázolásokba a saját, emberi jellemzőiket is belevinni, így a dolognak ez a része a leginkább érthető és elfogadható.

Mivel ennyire belemerültünk a téma taglalásába, de a Santa Casa-ról és a legendákról még nem beszéltünk, kedden várjuk Önöket a folytatással, ami számtalan érdekességet fog még hozni.

La Piazza della Madonna di Loreto | Ph: Pasqualino Ercolani