Ma indítjuk útjára az idei év utolsó sorozatát a hónap régiója rovatunk vonatkozásában. Lombardia a soros, nézzük, hogy mit lehet tudni erről a régióról.

Általánosságban kijelenthetjük – hogy mint a Tartományok címszó alatt is írtuk – Európa négy motorjának egyike a régió, és a leggazdagabb az összes közül. Ennek az is az oka, hogy Milánó, mint Lombardia székhelye, gazdasági és kulturális értelemben igenis Olaszország fővárosának számít, hogy a divatról már ne is beszéljünk. Nem hiába, ez a régió biztosítja az olasz GDP mintegy 20%-át.

De most ne szaladjunk ennyire előre, várnak minket a történelmi tények, amelyek mentén jól láthatjuk majd, hogy mi minden történt ezen a földrajzi helyen az elmúlt századokban, illetve előrevetítjük egy-két további írásunkat is, melyek mind-mind a történelmi háttérre támaszkodva kínálnak majd látnivalókat, kultúrát, érdekességeket. Még az is lehet, hogy rövidnek bizonyul majd ez az ünnepi hónap ehhez a nagy régióhoz. Na, nem baj, legfeljebb csalunk egy kicsit a többinél…

Mint azt már láttuk a többi olasz régiónál, a VI-XI. század között mind a bizánciak, mind a longobárdok végigjárták a területet, és hosszabb-rövidebb időre maradtak is. Ezekben a századokban már megindult egyes nagyobb, arisztokrata családok térnyerése, akik apránként megszerezték a hatalmat és kis, autonóm közösségeket hoztak létre. Ilyenek voltak a Comuni di Milano, Lodi, Como, Cremona – s ez az út vezetett a későbbi signoria-k kialakulásához is.

A XII. században Barbarossa Frigyes szembetalálta magát a Lombard Ligával, az esemény a legnanoi csata néven híresült el 1176-ban. Ez a csata a német-római császár ötödik itáliai hadjáratának idejére esett, és mivel nem kapta meg a támogatást szövetségeseitől, valamint a lombard nép lelkesedésével sem számolt, így kis híján a fogát hagyta ott Legnanonál. Az esemény aztán számos művészt megihletett, zenei művek, színházi előadások születtek a történet nyomán.

Battaglia di Legnano – 1176

A XIII. század a Visconti családról szólt Lombardiában. A Viscontiak Milánó és a környező városok felett gyakoroltak hatalmat, az ő idejükben szépen ívelt felfelé a gazdasági fejlődés a térségben. A XIV. században a Viscontiak hatalma egy házasság révén a Sforzák kezébe került, akik teljesen más szemléletet képviseltek a kormányzásban, a politikában. Erre bővebben kitérünk majd nemsokára, ugyanis a Castello Sforzesco, mint Milánó egyik látványossága kapcsán egy hosszabb lélegzetű anyaggal készülünk.

Castello Sforzesco – madártávlatból

A XVI. század a Milánói Nagyhercegség ideje volt, ám ebben az időben a spanyol és francia viszály az itáliai területek felett ezt a térséget sem hagyta érintetlenül.

A XVIII. század már osztrák hatalmat jelentett a régió területe felett – itt Mária Terézia férje lesz a ludas – szintén egy későbbi cikkben fejtenénk ki, hogy hogyan is került képbe az osztrák befolyás Milánóban és környékén. Elöljáróban csak annyit, hogy Francesco di Lorena az egyik befolyásos milánói arisztokrata család sarjaként vette nőül a későbbi császárnőt.

Maria Teresa e Francesco Stefano

A XIX. század elején megérkezik Napóleon – megalakul a Repubblica Cisalpina, majd következik a restauráció. A francia hadvezér távozását követően megalakul a Lombard-Velencei Királyság (Regno Lombardo-Veneto), s ezzel a lendülettel indul el a térség az 1848 körüli forradalmi időszak, valamint az olasz egység kialakulása felé.

1860-1914 között nagyon lényeges változások történtek a régióban, amely egy részben mezőgazdasági térségből egy erősen indusztrializált területté transzformálódott. Megindult az urbanizáció, iskolák és kulturális intézmények sora épült és létesült ebben a fél évszázadban, mely gyakorlatilag az egész régió fejlődési ívét szinte napjainkig meghatározza.

Az 1920-as évek a fasizmus jegyében telnek, túl az első világháború borzalmain, és majdhogynem a második küszöbén.

A II. világháború után, mely szintén sok kárt okozott ezeken a területeken is, egy újabb gazdasági fellendülés indult meg és a régió a mai napig őrzi az országon belül vezető gazdasági pozícióját.

Ne feledjük, hogy innen indult Silvio Berlusconi is, akinek nevével egészen biztosan mindenki találkozott már – ha nem is feltétlenül politikusi kvalitásai, de minimum pikáns botrányai okán.

Pénteken meglátogatjuk a Castello Sforzesco környékét, hogy mai írásunkat kicsit történelmi, kicsit kulturális szempontból kiegészítsük.

Várjuk Önöket akkor is!

Castello Sforzesco