Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Egy kis kortárs festészet

Kedden egy kis meglepetést ígértünk, hisz a témával mi magunk is ritkán foglalkozunk ezen az oldalon.

Részben persze a kellő ismeretek hiánya miatt, részben pedig a téma komolysága okán, amitől egy kicsit megilletődik az ember, holott nem lenne szabad. A művészetek azért vannak ugyanis, hogy megmozgassanak minket. Akár szellemileg, akár érzelmileg, vagy bárhogy. Gondoljunk csak bele, bárki meglát egy szép festményt, az jelenteni fog számára valamit. És persze a gyönyörű az egészben, hogy mindannyiunknak egy picit mást jelent. A művészetek azért is vannak, hogy egyszerűen élvezzük őket, elmerüljünk bennük, és ne feltétlenül keressük a (sokszor megmagyarázhatatlan) jelentést mögötte. Sodródjunk, csodáljuk és hagyjuk, hogy jöjjenek az érzések – vég nélkül.

Mai írásunkban ezért hát úgy döntöttünk, jó lenne egy picit képekkel, nevezetesen festményekkel foglalkozni. S ha már a régiónk októberben Friuli-Venezia-Giulia, hát mutassuk meg az olvasóknak, hogy az elmúlt egy-másfél évszázad milyen tehetséges festőművészeket köszönhet ennek a szép, észak-olasz régiónak. Ugyanis ma mind a négy művész ebből a régióból köszönt minket a képein keresztül.

Na, ki sodródik velünk?

Először is Otto D’Angelo-t vettük célba. A XX. századi festő Udine közelében született, szegény, földműves családba. Tehetsége korán megmutatkozott, gyerekként már a pajta fehér, sima falát rajzokkal borította be. Nem csoda hát, hogy hamar a Velencei Akadémia falai között találta magát, amit el is végzett. Barátaival egy kis festőstúdiót hozott létre, aztán a II. világháború után Párizsba emigrált. Itt képregényeket rajzolt évekig, majd az ’50-es években visszatért Olaszországba és reklámügynökséget nyitott, mely 1958-1969 között működött.  Azóta kizárólag a festészettel foglalkozik, 2013-ban ünnepelte 90. születésnapját.

Képeinek nagy részén földműveseket látunk munka közben – származása nyilvánvalóan nagy befolyással volt későbbi művészetére.

Otto D'Angelo  - Raccolta del granoturco

Otto D’Angelo – Raccolta del granoturco

 

Otto D'Angelo

Otto D’Angelo

Második művészünk Nilo Cabai, aki 1931-ben született, és jelenleg is aktív művésze a régiónak. Számos alkalommal kitüntették már, a ’70-es évektől pedig rendszeresen, hosszabb-rövidebb időszakokra külföldön merít ihletet, különös tekintettel Párizsra, hiszen jól tudjuk, a művészetek és a művészek legkedveltebb olvasztótégelye ez az európai város – ahogy az már a XIX. század második felében is köztudott volt. (Gondoljunk csak Munkácsyra, aki szintén megfordult arrafelé az 1800-as évek végén.)

Minket egyébként egyes Cabai-képek Picassora emlékeztetnek, de döntse el mindenki maga, miket lát bele ezekbe az alkotásokba.

Nilo Cabai - Architetture spontanee 7

Nilo Cabai – Architetture spontanee 7

 

Nilo Cabai

Nilo Cabai

 

Nilo Cabai

Nilo Cabai

Udine szülötte Giancarlo Caneva is, aki 1970 óta aktív művésze az országnak. Velencében folytatott művészeti tanulmányokat, és az utóbbi évtizedekben számos európai városban, köztük Budapesten is láthatóak voltak kiállításai. Az ő művészete szakadt el talán leginkább az evilági ábrázolástól, sokszor mentális utazások furcsa leképezéseit láthatjuk élénk színekkel operáló művein. Érdekes művész, igazán érdekes és magával ragadó képekkel!

Giancarlo Caneva - Fairplay

Giancarlo Caneva – Fairplay

 

Giancarlo Caneva

Giancarlo Caneva

Toni Zanussi-t két okból választottuk ki. Egyik a neve…, nyilván ez egy rossz vicc. A másik pedig az, hogy szintén kortárs, szintén Udine közeli születésű, így mindenhogyan jól illeszkedik mai írásunkba. A hamar árván maradt, 1952-es születésű festőművész a Karib-tengeren dolgozott sokáig, tenger- és óceánjáró hajókon, ahol minden szabadidejét a rajzolásnak szentelte. A ’70-es évek elején visszatért Olaszországba, Velencében, a Szépművészeti Akadémián tanult – már ekkor jelentkeztek később súlyosbodó ízületi gyulladásának első jelei. Képeit ezektől az évektől egyre gyakrabban és nagyobb számban állították ki, sorra kapta az elismeréseket is, miközben kiegyensúlyozott családi háttere (felesége és két gyermeke) megteremtette számára a lehetőséget a csendes elmélyülésre és a művészi fejlődésre, ami képein is jól lekövethető.

Toni Zanussi - Cittá cosmogonica invisibile

Toni Zanussi – Cittá cosmogonica invisibile

 

Toni Zanussi - L'arte contro la brutalitá

Toni Zanussi – L’arte contro la brutalitá

Kedden jönnek a dialektusok, akit érdekel, az mindenképp jöjjön!