Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Veronai stílbútor

Ma egy érdekes területre kalandozunk, ahol még nem igazán jártunk korábban. A bútorok világában teszünk egy kis kirándulást.

Nem mást szemeltünk ki erre a célra, mint a veronai stílbútort, vagy antik bútort, ha úgy tetszik. A stílus természetesen nem csak Olaszországban lelhető fel. Ám a története és a máig húzódó gyártási folyamatok, valamint a bútorok töretlen népszerűsége most ide kalauzol minket.

Ha történelmi betekintőt vadászunk, akkor rábukkanhatunk könnyedén a veronai bútorkészítőre, asztalosra, Giuseppe Merlinre, akit leginkább “Marangon” néven ismer a szakma. Ő az 1900-as évek elején kezdett dolgozni ezen az egyébként javarészt mezőgazdasággal foglalkozó területen asztalosként. Eleinte régi bútorok felújításával, már-már restaurációjával foglalkozott, hiszen egy mérnök egy 1600-as évekből származó bútorának helyrehozásával bízta meg. A munkáját olyan odaadással végezte, hogy ügyes kezeinek hamar híre ment. Egyre több felkérést kapott, majd hamarosan a családi üzlet egyre nagyobbra nőtt, míg végül a mester iskolát is alapított, amelynek célja értelemszerűen a mesterfogások továbbadása volt a fiatalabb generációk számára.

A fa megmunkálása
Forrás: www.google.com/culturalinstitute

Ezt szolgálta egyébként az 1910-ben, Appio Spagnolo mester által alapított iskola, a “Scuola Popolare di Disegno” is, amely számos mesterség elsajátítására adott lehetőséget – én talán egy mai szakiskolához tudnám leginkább hasonlítani, ahol többféle szakma kitanulására van mód.

Visszakanyarodva Marangon mesterhez az 1930-as évekbe, a rendelések gyarapodtával egyre több feladatot szervezett ki, így mind több és több ember dolgozott a kezei alatt. Marangonnak, vagy ahogy még családilag hívták: Bepo Marco-nak köszönhető az is, hogy az 1939-es new yorki világkiállításon a fafeldolgozás művészetével képviselte Olaszországot.

A dekor
Forrás: www.google.com/culturalinstitute

Az igazi bumm a gazdasági bumm volt – ahogyan azt Olaszországban hívják: “boom economico”, ami a II. világháborút követő időszakot jelentette, ami az ’50-es és ’60-as években tetőzött. Szerencsére a kiváló szakember családi vállalkozását fiai is életben tartották. Itt újfent meglódult a kereslet azok iránt a bútorok iránt, amelyeknek felújításában és készítésében a mester korábban oly nagy nevet szerzett magának. Majd a veronai stílbútor gyártását is elérte az ezt követő időszakban a gépesítés.

A veronai stílbútor manapság sem ismeretlen fogalom, és nálunk is megtalálható. A gépesítés okán könnyebben és szélesebb körben elérhető, mint korábban. Antik hatása miatt, amely olykor könnyed felépítéssel párosul, modernebb és tradícionálisabb háztartásokban is helyet találhatunk neki, legyen szó ebédlőbútorról faragott lábú székekkel, vagy az olasz design-t nem meghazudtoló díványról (alább) egy, a mai korszellemet tükröző, letisztult, vagy akár minimalista belső térben.

Dívány
Forrás: www.google.com/culturalinstitute

Reméljük, hogy apró és nem megszokott kitérőnk újabb pici ablakot nyitott Olaszország felé. Más témákkal, érdekes tartalmakkal várjuk Önöket a továbbiakban is!