Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Umbria történelme

Ez a pici régió egy nagyon speciális része Olaszországnak – Itália zöld szívének is nevezik. 

Umbria nem épp a nagy kiterjedésű régiók közé tartozik, s az egyetlen, amelynek nincsen tengerpartja. A Tartományok címszó alatt általános jellemzőivel bőven lehet ismerkedni. De térjünk át szokásunkhoz híven a történelmi részletekre.

Umbria területét a rómaiak már i.e. 295-ben meghódították – hiszen itt vezet át a Via Flaminia, ami az egyik, stratégiailag legfontosabb út volt, így nem csoda, hogy a terület a birodalomnak nem tudott ellenállni.

Spello

Spello

Később, a középkorban az osztrogótok és bizánciak után itt is megjelentek a longobárdok – egész pontosan 571-ben értek ide. Ebben az időszakban Umbria a Spoleto-i Grófság (Ducato di Spoleto) részét képezte. (A bizánciak egyébként létrehozták alternatív útvonalként az ún. ‘Corridoio Bizantino‘-t, vagyis bizánci folyosót, mert kereskedelmi és zarándok szempontokból a lazioi utak nyugalmasabbnak számítottak, mint a forgalmas Via Flaminia.)

A VIII-IX. században Carlo Magno meghódította a longobárd területeket, így az ő uralma kezdődött meg a térségben.

Természetesen a későbbi Pápai Állam is szemet vetett rá, így a XIV-XVIII. századig konkrétan a Pápai Állam egy része volt Umbria. Ebben az időszakban alakultak ki az első ‘comune’-k, szabad városok, amelyek mint tudjuk, gyakran harcban álltak egymással. A XVIII. század végén a Pápai Állam hatalma gyengülni kezdett.

Spello - még mindig

Spello – még mindig

Ha nem is oly nagy ugrásokkal haladunk, akkor máris elérkezünk az 1789-99-es időszakhoz, amikor is a régió a Repubblica Romana része lett, majd jött Napóleon, és 1809-1814 között az ő birodalma/uralma határozta meg a térség életét.

Az olasz egység kialakulásának Umbria is részese lett nyilvánvalóan, itt is létrejöttek az újraszerveződésre jellemző kisebb-nagyobb mozgalmak.

A XIX. század vége egy óriási kivándorlás hullámot mutatott, a következő az I. világháború előtt jött, majd az ’50-es években az utolsó nagyobb. Ezekben az időszakokban százezres számban volt mérhető a kivándorlók száma (összesen) – akik jellemzően vagy konkrétan az Egyesült Államok, vagy legalábbis az amerikai kontinens felé vették az irányt.

Todi

Todi

A régió az I. világháborúban nem, a II-ban annál inkább érintett volt – később pedig, mint önálló régió 1970-től tartozik az Olasz Köztársaság 20 régiójának sorába.

Rövid ismerkedésünk a régióval itt véget is ér, de nagyon jó kis kaland vár ránk ebben a hónapban is, mert számtalan érdekességet rejt ez a terület. Természetesen végigmegyünk a látnivalókon, lesz eszem-iszom, Sant’Ubaldo-ról és Santa Rita-ról is szót ejtünk majd – az ő történeteik egyébként kifejezetten érdekesek mai szemmel is – és a dialektusok mellett sem megyünk el szó nélkül. Tartsanak velünk októberben is!

Todi

Todi