Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Túl a sakkon – Marostica látnivalói

A múlt héten egy legendás sakkmeccsről meséltünk Önöknek – de maradjunk még Marostica-ban egy kicsit.

Fontos megemlíteni, hogy amikor mi Olaszországról beszélünk, mindig próbálunk túlmutatni a leggyakrabban látogatott, legismertebb célpontokon, és olyan ritkán hallott-látott részeket is bemutatni, amelyek a csizma területére látogatók számára ugyanúgy érdekesek lehetnek.

Nekünk magunknak régi álom egy hosszasabb körút megejtése egyszer – amint lehet – a félszigeten, megtekintve egy úttal a lehető legtöbb látnivalót, és egy szép fonalra felfűzni a szívünkhöz legközelebb álló részeket. Nyilván Olaszország tekintetében számos ilyen fonalat lehet kijelölni – de ezt mondanunk sem kell, hisz aki hozzánk hasonlóan elfogultan viseltetik Itália iránt, már most sorolni tudja, mi mindent lehetne egy lélegzettel útba ejteni. Reméljük, hogy ez a megváltozott világ engedi majd idővel az utazást, és minél rövidebb időn belül olasz földre léphetünk.

Nos, a kis kitérő után jöjjön újra Marostica, amelyet egy venetoi fonalra tehetünk rá.

A múlt alkalommal az élőszereplős sakkjátszmákról elhíresült eseményre vetettünk egy pillantást, ma pedig azt tekintjük át, mi mindent látunk még ebben a kisvárosban, ha rászánunk egy kellemes napot a csavargásra.

A korábban már említett tér (Piazza degli Scacchi) az 1400-as években kapott ekkora jelentőséget, azonban a város felvirágozni az 1300-as évek legelejétől kezdett, a Cangrande della Scala család jóvoltából. Ők voltak azok is, akik két kastély építésével újradefiniálták a középkori kisváros kinézetét – az építkezések 1312-ben kezdődtek.

Castello Inferiore – Forrás: bassanodelgrappaedintorni.it

A téren áll az alsó vár – Castello Inferiore –, ami a másik várral együtt a mai napig látogatható. Ezt a négyszögletes épületet egy fal köti össze, majd’ 2 km hosszan a felső várépülettel – Castello Superiore. A várfalon az őrök számára kialakított kis járat található, amelyet végigjárva vigyázták a kisváros, és a nemesi család biztonságát.

A városvezetés a dombon található felső épületből annak elpusztítása után a téren látható épületbe költözött. Itt pedig a mai napig egy állandó kiállítás keretében ruhakiállítás látható annak a bizonyos XV. századi sakkjátszmának a korszakából származó viseletekkel.

A felső várépülettől festői panoráma látható a lábunknál elterülő kisvárosra és a venetoi vidékre, s bár küzdelmesnek tűnhet az odajutás, mindenképp megéri.

Azt viszont bizonyosan állíthatjuk több útileírás nyomán is, hogy ezért a panorámáért meg kell szenvedni, így a várhoz felvezető ösvény (sentiero dei Carmini) megmászását az elszánt kirándulóknak javasoljuk leginkább.

Castello Superiore – Forrás: duemori.it

Az egyik, utazást ajánló oldal szerint akinek sima talpú cipője van, már felfelé bajban lehet, de egy jó recés talpú cipő vagy bakancs minden akadályt elhárít. A trükkös rész lefelé jön, főleg, ha esetleg még az idő sem kedvez a kirándulásnak. Ott ugyanis már nehezített pálya van, akár veszélyesnek is mondhatnánk.

A felfelé vezető út egy olívákkal szegélyezett kerten visz át, ami egy jó alapot ad a fent elénk táruló panorámához. Aki lefelé tart az ösvény trükkös mivoltától, annak javasolják, hogy a közúton jöjjön le, ami ugyan hajtűkanyarokkal tűzdelt, és autók is járnak arra, de kevésbé nyaktörő mutatvány. Sőt, innen még a városfal csipkés széle is szebben látszik, habár fentről is klasszul kirajzolódik, ahogy a fal körbeöleli az egész kisvárost.

A tapasztaltak szerint egy ilyen túra után megéhezik az ember, így nem árt közelebbi barátságot kötni a venetoi konyhával, ami aztán igazán nem eshet nehezünkre.

Egyrészt van egy-két nagyon hangulatos, pici étterem a városban, ahol az ételek minősége mindig kiváló. Másrészt nem szabad egy tiramisu elfogyasztása nélkül távoznunk, ami itt szintén messze földön híres minőségben kapható.

S aki épp nem a sakkjátszma idején, szeptemberben érkezik, hanem májusra időzít a kiruccanást, megkóstolhatja a földrajzi eredete okán védetté nyilvánított marosticai cseresznyét, amelyet méretre válogatva vásárolhatunk meg. A cseresznye nagyon édes, kifejezetten ropogós húsú termés errefelé, amelyet min. 23 mm-es átmérője jellemez. A cseresznyét népszerűsítő oldal szerint a marosticai cseresznye nem csak azért jó, mert minősége, állománya kivételes, hanem számos hasznos hatása is ismert. Védi a szívet, fájdalomcsillapító hatása is lehet (!), valamint sok ásványi anyagot tartalmaz, kevés benne a kalória és olyan cukrokkal van tele, amelyek a cukorbetegek szervezetét sem terhelik túlságosan.

Forrás: lopinionista.it

S nem csak azért érdemes május végén érkezni, mert akkor érik a cseresznye, hanem mert akkor ünnepe is van, tehát újfent egy program kellős közepén találhatjuk magunkat. Korábbi írásaink és facebook bejegyzéseink nyomán bátran kijelenthetjük, hogy az az élelmiszer, aminek Olaszországban nincsen „festa”-ja, az nem is létezik.

Aki jól időzít, egyiket vagy másikat az ajánlott marosticai programok közül fülön is csípheti – a kirándulós, túrázós utazásokhoz úgyis épp a nyár legeleje és legvége a legoptimálisabb időpont.

Nálunk a sakkos program is bakancslistás – Önök hogy vannak ezzel?

Forrás: gustoveneto.it