Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Tocatí – játékok mindenkinek

Az olasz-magyar barátság számos formában manifesztálódik az utóbbi időben, van, ahol rendszeresen bukkanhatunk közös rendezvényekre, eseményekre.

Ennek egyik eklatáns példája a már évek óta létező Tocatí Veronában. A Garda-tóhoz közel fekvő városban évről-évre megrendeznek egy nyár végi eseménysorozatot (idén 2014. szeptember 18-21. között lesz), amely a játékos kedvű nemzetek hagyományőrző, harcművészeti, sportos-játékos csapatainak ad lehetőséget arra, hogy tudományukat bemutassák, esetleg megkedveltessék több más ország lakóival. (A teljesség kedvéért a játék pontos neve: Tocatì – Festival Internazionale dei Giochi in Strada)

Egy pici nyelvészetet is hadd csempésszünk ide: a játék neve, a Tocatí a ‘tocca a te’ olasz kifejezésből ered, amely azt jelenti: te jössz!, te következel! És azért néz ki ilyen furcsán a standard olaszhoz viszonyítva, mert ezt az egyik olasz dialektusnak megfelelően használják. A dialektus pedig a veneto-i, hiszen Verona Veneto régióban található meg.

A rendezvényt 2003 óta szervezik meg rendszeresen az Associazione Giochi Antichi Verona nevű szervezet jóvoltából , és minden évben egy ország áll a fókuszban, amely tradícionális értékeket képviselő játékaival, bemutatóival próbálja meg elkápráztatni a látogatókat.

A versenyeket a város történelmi központjában, értelemszerűen szabadtéren rendezik meg, és televíziós közvetítések is zajlanak, így a helyszínen kb. 2-300 000 vendég, a televízión keresztül pedig kb. 11 millióan láthatják a bemutatókat, ami egy óriási szám és egy kiváló promóciós lehetőség ezeknek a hagyományőrző csoportoknak.

A rendezvény UNESCO-elismeréssel büszkélkedhet, támogatja az Olasz Kulturális Minisztérium, az Európai Parlament – egyszóval nagyon odafigyelnek rá.

2013-ban Magyarországot egy barantázó csoport képviselte, akik elképesztő sikert mondhattak a magukénak. Olyannyira, hogy Szicília, Németország és más európai helyszínek is komoly érdkelődést mutatnak irányukba.

kaposbaranta oldalán egy szép összefoglaló cikket is olvashatunk arról, milyen tapasztalatokkal tért haza a magyar csapat, hogyan élték meg a sikert azok, akik az olaszországi magyar konzul felkérésére képviselték országunkat ezen az érdekes és vidám játéksorozaton. A tavalyi eseményen az odalátogatók láthatták a barantát, megismerkedhettek a gombfocival, a kendőzéssel, a botolóval, a karikás ostorral és még néhány másik tipikusan magyar hagyománnyal, melyet szívmelengető lelkesedéssel fogadtak.

“A szervezők 11 éve rendezik meg a TOCATI-t, de még sohasem tapasztaltak ekkora közönségsikert és elmondásuk szerint még soha egyetlen ország sem teremtett ilyen elképesztően izgalmas, játékos, virtusos és mégis végtelenül barátságos, emberi hangulatot, mint mi. ” (kaposbaranta.hu)

tocati.it oldalon, ami a játékok hivatalos honlapja, számos videót, képet, cikket tekinthetünk végig a tavalyi eseményekről, így könnyen képet kaphatunk arról, hogy mi várhat ránk, ha idén szeptember második felében Veronába kirándulnánk, ami ilyenkor lényegében a játékok fővárosává avanzsál. A rendezvény előkészítésében és lebonyolításában rengeteg önkéntes vesz részt, évről-évre az ő értékes segítségükkel szervezik az eseménysort. Van még mit tanulnunk.

Aki esetleg ellátogat, és szívesen látná viszont itt saját képeit, beszámolóját, ne legyen rest írni nekünk, örömmel közzétesszük a tapasztalatokat!

A BARANTA
A baranta a történelmi magyar harci testkultúrából származó mozgások összegyűjtéséből létrehozott tradicionális harcművészeti stílus, mely végleges formáját – a folyamatban lévő kutatások miatt – még nem nyerte el. A baranta szó elsősorban az ország olyan nyugati és déli peremvidékein maradt fenn, ahol a lakosság összetétele többségében magyar volt (Somogy, Ormánság,Göcsej, Őrség). A szépirodalomban a legtöbb alkalommal Kodolányi János műveiben találkozhatunk vele.A szó jelentése: fegyveres vetélkedés, megmérettetés, harc; harcra, hadjáratra való felkészülés; törvényesen alkalmazható erőszak, illetve ennek alkalmazása. A kunoknál zsákmányszerző utat jelent. A környező szláv nyelvű országokban pejoratív értelemben állatok elhajtását, zsákmányolást jelent. A kirgizeknél gyorsan közlekedő lovas csapatot, a kazakoknál az erőszak jogos alkalmazását. Az ujguroknál 1990-ben még külön faluban laktak a barantázók. Egyes kaukázusi népeknél a fegyveres gyakorlatok helyszínét, a legkorábbi írott források szerint pedig a nap harcosait, illetve a nappal szövetséget kötött férfiak közösségét jelenti. A Somogyvár környékén fennmaradt szokás szerint a barantázók a régi törzsszövetség valamikori bírájának, a régi törvények oltalmazójának (harka) voltak a felesküdött, különlegesen kiképzett segítői. Olyan harcosokat takart, akik a fegyverforgatásban való kiválóságuk mellett a legmagasabb erkölcsi, morális követelményeknek is megfeleltek. (Wikipédia)