Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Szent Patrik kútja

Ma egy orvietoi érdekesség kerül terítékre nálunk. Egy kút, legendával, múzeummal – egyszóval egy újabb úticél Itália szerelmeseinek.

A Szent Patrik kút megásásának, kialakításának körülményei még igen prózaiak voltak a XVI. században – hisz az orvietoi népnek inni kellett. Szükség volt tehát egy olyan kútra, amely a város ivóvíz-kérdését megoldja. Nem véletlen azonban, hogy épp itt és épp ilyen hatalmas kút született. Történt ugyanis, hogy az 1527-es Róma elfoglalása során a pápának menekülnie kellett. VII. Kelemen pápa pedig szeretett volna finom kútvizet inni visszavonulásának helyén, így hamar nekiláttak a munkának az arra megbízottak. Fontos megemlíteni az ifjabb Antonio da Sangallo-t, akinek nevéhez a különleges építmény kialakítása  fűződik; valamint Simone Mosca-t, aki a dekoráció szépségéért felelt.

Pozzo di San Patrizio Fotó: italiantribune.com

Nem egy egyszerű kútról beszélünk, ezt már kitalálhatta a kedves olvasó. Az építmény 62 méter mély és 13 méter átmérőjű, építése 10 évet vett igénybe, így 1537-ben készült el. A belső és külső héja között két olyan csigalépcső van, melyek teljesen szeparáltak, nem találkoznak. Egyetlen kapcsolat közöttük a kút alján egy átjáró. A lépcsők száma 248, amelyet ma már turistaként nyugodtan megmászhat bárki. A lépcsőfokokat úgy alakították ki, hogy szélességük okán teherhordó állatok is elférjenek és le tudjanak menni rajta. Ennélfogva az egyik lépcsőt lefelé, a másikat felfelé használva folyamatosan tudtak ivóvizet nyerni a kútból a szomjas városlakók számára.

Pozzo di San Patrizio
Fotó: wikipedia

A kútban még egy ún. túlfolyó is volt, ami a túl magasra törekvő víz irányát megváltoztatva megakadályozta, hogy a víz a nem kívánt magasságba emelkedjen, így a kút alsó részében lévő, két lépcsősort összekötő átjáró mindig használható maradt.

A külső részben a dekoráció egyik fontos és visszatérő eleme a liliom, ami a Farnese család jelképe. Ez pedig úgy kerülhetett oda, hogy a kút munkálatainak befejezésekor a regnáló pápa már nem VII. Kelemen volt (aki nem érte meg a kút elkészültét), hanem III. Pál, aki a Farnese család sarjának mondhatta magát.

Még Benvenuto Cellini, a reneszánsz szájhős művésze is készített egy medált a kút kapcsán, amely most a Vatikáni Múzeumban található. Felirata: „Ut populus bibat”, ami annyit tesz, a „mert a nép iszik”. A medálon pedig Mózes látható, aki egy pálcával vizet fakasztott a menekülő zsidóknak egy sziklából, s az egyikük épp egy kagylóhéjjal vesz belőle.

A kút belső kialakítása
Fotó: sistema museo

A névválasztás sem a véletlen műve volt. A legenda azt tartja, hogy a kút egy olyan végtelen üregbe csatlakozik, amely Írországban van. A régmúltban azt is hitték, hogy ez az üreg egyenesen az alvilágba vezet, és innen nyílik a Purgatórium kapuja. Nem mellesleg annak idején Szent Patrik, aki az írországi evangelizáció emblematikus alakja volt, ide szeretett visszahúzódni bűnbánatra. Nem csoda hát, hogy akkoriban már a pápa is ismerte a Szent Patrikhoz fűződő legendát, így arra „rácsatlakozva” kézenfekvő volt egy, a legendát továbbfűző név választása. Hogy lesz egy írországi szentből egy olasz kút névadója… Így görögnek tovább a legendák a világban, igaz?

Mint ahogy azt korábban említettük, a kút ma múzeum, így aki teheti, s akinek felkeltettük az érdeklődését, látogassa meg, feledhetetlen élményben lesz része, ez egészen bizonyos.

Reméljük, hogy minél több olvasónk vág neki az útnak egyszer, amelyhez előre is kellemes kikapcsolódást kívánunk.

Búcsúzóul tekintsék meg a Rai egyik legjobb ismeretterjesztő műsorának, a Passaggio a Nord Ovest-nek az idevágó epizódját!