Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Puglia – történelem a javából

Ebben a hónapban a csizma sarkába kalandozunk egy igen nagy kört. Akit érdekel, aki szívesen veszi az újdonságokat, tartson velünk áprilisban is!

A mindenkori alapinformációink mellett, amelyet a ‘Tartományok’ címszó alatt már megosztottunk, érkezik a rövid történeti összefoglaló, hogy tudjuk, milyen úton is jutott el ez a régió napjainkig, milyen zűrzavaros, vagy netán kalandos ösvény alakította ki a mai képét.

S ha már ilyen költőire sikerült a bevezetőnk, jöhetnek a tények. A régiókról általában nem nagyon szoktunk a Nyugat-római Birodalom előtti idők kapcsán beszélgetni, de itt fontos megemlíteni a korábbi századokat is, mert a jelenlegi látnivalók egy része még mindig ezen időszak emlékét őrzi.

Dolmen az i.e. előtti időkből

Dolmen az i.e. előtti időkből

A legdélebbi olasz régió már az ún. prehisztorikus időkben is lakott terület volt, és különféle furcsa nevű törzsek szelték keresztül-kasul, amit a földrajzi fekvése teljesen tökéletesen meg is magyaráz. Gondoljunk csak bele, hogy innen éppen hogy egy ugrás Görögország, ami kapu a kelet felé. Így nem csoda, hogy már a rómaiak előtt a görök törzsek az itáliai félsziget déli részét a magukénak mondhatták. Az ún. Magna Grecia időszakából még mindig vannak építészeti emlékek ebben a régióban, ilyen szemmel is érdemes egyszer egy alapos és körültekintő kirándulást tenni. (Persze, nyáron csak azoknak, akik nagyon bírják a hőséget, mert az aztán nem játék.)

Görög emlékek Puglia-ban

Görög emlékek Puglia-ban

A fent említett okok miatt – nevezetesen, hogy a régió bizonyos szempontból a kelet kapuja volt – gazdasága, kulturális élete pezsgő és igen gazdag volt. Milyen szomorú látni, hogy mára ez teljesen átalakult, és Puglia sajnos az olasz régiók legszegényebbjei közé tartozik.

A görög törzsek mellett – még mindig a Nyugat-római Birodalom ideje előtt vagyunk! – az arabok is idetaláltak. Az építészettől kezdve a valláson át egészen a kulturális szokások terjedéséig ők is nagyon komoly lenyomatot hagytak ezen az egyébként is csodaszép szeletén a félszigetnek.

A római korban persze a császárok sem voltak restek kihasználni a kikötőket és a keleti kapcsolatokat, így értelemszerűen ez az időszak sem tett éppen rosszat Puglia gazdaságának. Szabályosan az egyik legnagyobb kereskedelmi átmenő forgalom bonyolítója lett kelet és nyugat között, továbbra is virágzó, jó profitot termelő területként.

A Nyugat-római Birodalom bukását követően gyönyörűen belesimul Puglia történelme az Appennini-félszigetébe. A VII-IX. század vegyesen jelent longobárd és arab hódításokat, majd a IX-XI. század környékén már a bizánciak teszik be a lábukat a területre. Bari már ebben az időszakban is székhelyként funkcionál, így láthatjuk, hogy ez a város sem jár már gyerekcipőben.

Federico II, avagy II. Frigyes, a már – például Campania esetén is – sokat emlegetett nagyhatású uralkodó nevéhez a XIII. századból is fűződnek mind vallási, mind pedig középületek, amelyek egészen a mai napig konkrét művészi/művészeti értéket képviselnek.

Castel del Monte - Federico II építtette a XIII. században

Castel del Monte – Federico II építtette a XIII. században

A XIV-XV. század Anjou-uralmat hozott, a Nápolyi Királyság égisze alatt működött a terület, az érkező spanyolok pedig a feudális rendszer életben tartásával komoly uradalmakat hoztak létre, annak minden korabeli jellemzőjével.

Az Anjou-uralkodókat a Bourbon-dinasztia váltotta, mely tartott egészen Napóleon időszakáig így a spanyol hatalom (ami a félsziget déli részét nagyban jellemezte) sokáig itt maradt. Még a restauráció idején sem történt meg azonban a teljes modernizáció a területen, a jogi szabályozás elavultságának és a feudalizmus nyomainak felszámolása igen lassú folyamatnak bizonyult.

Bari kikötője a XIX. században

Bari kikötője a XIX. században

Az olasz egység kialakulását követően Puglia a születő Olasz Királyság egyik régiója lett, habár a szegény réteg óriási ellenállással viseltetett az új rendszerrel szemben. Ebből alakult ki számos nagy lázadás, és Puglia is részese volt a kialakuló “brigantismo”-nak, amiről korábban Basilicata kapcsán már elég sokat beszéltünk. Persze, aztán a kedélyek idővel lenyugodtak, de az északi területekkel – különös tekintettel a piemonti részekre – a kapcsolat nem lett felhőtlen. Talán ez is magyarázza részben, hogy a déli területek idővel leszakadtak, és a lemaradást az eltelt idővel fordított arányban lett egyre nehezebb behozni – ennek hatását is érezhetjük mind a mai napig.