Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Poveglia – sorozat indul a kísértetszigetről – 1/3.

Az elmúlt időszakban a magyar médiában is feltűnt egy hír, miszerint Poveglia szigetét egy iparmágnás vásárolná meg. Nos, igen, volt ilyenről szó, csak nem osztogatnak…

A magyar szemek elé ritkán kerül információ erről a különös, sokak szerint kísértet-járta szigetről – valószínűleg azért, mert hivatalosan a hely nem látogatható. Ha valaki kedveli a hátborzongató történeteket és helyeket, akkor viszont szinte bizonyosan hallott már Poveglia szigetéről – a legtöbb, témába vágó gyűjteményben előkelő helyet foglal el.

Az utóbbi időben azonban a hírek nem is annyira a sziget elátkozott mivoltáról, hanem inkább tulajdoni viszonyairól szólt. Történt ugyanis, hogy egy rövid ideig a sziget eladóvá vált. Két pályázó indult érte, az egyik a “Poveglia per Tutti”, a másik pedig Luigi Brugnaro, a Confindustria Venezia korábbi elnöke, olasz iparmágnás volt. A nagyobb összeget (513 ezer €) utóbbi pályázó tudta felmutatni, s bár az indokai és céljai között volt jónéhány kívülről elfogadhatónak tűnő opció, a Poveglia per Tutti elnevezésű szervezet és a velenceiek nagy örömére az eladásból végül semmi sem lett.

Luigi Brugnaro a szigetet azért vásárolta volna meg, hogy a térség felé kacsingató arab és kínai befektetők elől elhalássza, így olasz kézen maradhatna Poveglia; másrészt pedig látott benne üzleti szempontból is fantáziát. Gondoljunk csak bele, ezzel a reputációval egy horror-wellness-központnak mekkora sikere lett volna vajon a térségbe amúgy is szép számban érkező turisták körében? Hát, igen, ebből akár lehetett is volna valami.

14

 

Az ajánlatot végül az összeg alacsony mivolta hiúsította meg – legalábbis az indoklásban ez szerepelt, de valószínűleg nagyobb súllyal esett latba a helyiek nyomása, akik szintén el tudják képzelni, hogy a kormány, mint jelenlegi tulajdonos támogatásával akár vitorlás iskolát, hotelt, kávézót és még néhány turistacsalogató helyet lehetne itt kialakítani.

De ha már ennyi cécó van a sziget körül tulajdonosi szempontból, azért nézzünk már be a kulisszák mögé, mitől olyan érdekes ez a sziget, és mi teszi fel a legelátkozottabb helyek listájára?

Nos, a válasz elég hosszas, ám annál érdekesebb. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a sziget megérdemel egy pár részes sorozatot, hiszen számtalan információt, képet és történetet szeretnénk megosztani róla – eddig egyedülálló terjedelemben és részletességgel, már ami a magyar nyelvű megjelenéseket illeti.

29

 

Poveglia szigete, mint ahogyan azt már említettük, Velencétől néhány km-re fekszik a velencei lagúnában, számos más apró sziget között, melyekkel némiképp hasonló történelmi múlttal rendelkezik. Ezek közé tartozik a leggyakrabban emlegetett Lazaretto Nuovo és Lazaretto Vecchio – beszédes neveikről később még szót ejtünk.

Állítólag a kis szigetről már i. sz. 421-ből is vannak emlékek, így láthatjuk, hogy igen komoly történelemmel bír – sokan menekültek ide a szárazföldről barbár népek támadásai elől. A XIV. században több város – köztük Padova – lakosságának egy része is ide menekült a területet érő külső támadások elől, amelyeket jellemzően a lombardok vezettek. Úgy tudjuk, a későbbiekben pedig nem csak a frank, hanem a hun seregek is többször késztették menekülésre a környék lakosságát, akik rendszeresen találtak menedékre az aprócska szigeteken, köztük Poveglia-n is.

A Chioggia-i háború (i. sz. 809-810) azonban nem tett jót a térségnek, így egy idő után – hiába épült meg a képeken oly jól látható, gyönyörű nyolcszögletű erőd (Ottagono) – kénytelenek voltak a biztonságosabb Velencébe evakuálni a lakosságot.

A 800-as és 900-as években a velencei dózse több családot telepített a szigetre, akik felvirágoztatták azt – ekkoriban épült a szigeten a San Vitale templom is, mely rengeteg, a szigetről készített fotó legfőbb eleme és ékessége. (Tornyát az 1800-as években alakították át világítótoronnyá.) A sziget lakossága független volt Velencétől, így adókat sem fizettek – érthető tehát, hogy ügyesen felpörgették a korabeli gazdaságot.

A XIV. században a sziget lakóit kitelepítették a szigetet ért folyamatos támadások miatt – úgy tudjuk, hogy a sziget onnantól közel egy évszázadig lakatlanul állt, majd később is mindössze pár ember lakta. A támadások során számtalan katona lelte itt halálát, akiket temetetlenül hagytak Poveglia-n, javarészt az állatok végezték el a ‘takarítás’ nagy részét. A legenda szerint pedig a temetetlen holtak a sátán katonáivá válnak, és örökre a helyszínen kísértenek. Halálsikolyaikat éjszakánként talán még ma is hallani lehet – a babonásabb környékbeliek erre esküsznek is.

Következő bejegyzésünkben a középkor végi pestis, a vesztegzár és annak hatásai kerülnek szóba. Folyt. köv.

44