Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Piroska és a farkas Lombardiában

Megint a mesék világában kalandozunk el, hisz ismét eltelt egy hónap.

Lombardia régióban járunk, ahol szintén tengernyi mese érhető el, amelyeket mind-mind a sajátjukként aposztrofálnak. Mi azonban találtunk egy mesét, amelyet a magyar gyerekek is ismernek, csak egy picikét más változatban. Ezt fogjuk ma bemutatni Önöknek.

Mielőtt azonban a mesére magára rátérnénk, fontos megemlíteni azt is, hogy úgy Lombardiában, mint más régiókban, a mesék tovább csoportosíthatók az egyes városok környékére. Így lehetséges az, hogy már 1879-ben megjelent egy kedves gyűjtemény a Mantova környéki mesékből (Fiabe Mantovane) Isaia Visentini gyűjtésében.

Fiabe Mantovane (1879) – Forrás: paroledautore.net

Ugyancsak a 19. század mesegyűjtője volt Vittorio Imbriani, aki nem csak lombard, de más területek meséinek rögzítésével foglalkozott, mi itt a milánói környék meséinek kötetét, a La novellaja milanese címet viselő 1877-es kötetet említjük meg idetartozóként.

De ahogy ígértük, lássuk ez a lombard (pontosabban Garda-tavi) mesét. Apró részleteiben tér el az általunk oly jól ismert Piroska és farkas történetétől. Az olasz változatban három lányka van, nem a nagymama lesz beteg, hanem az édesanyjuk. A farkas ugyanolyan gonosz, és ugyanúgy megeszi az anyukát és a legkisebb lányt, ám a falubeliek jól agyoncsapják, a végén mindenki kiszabadul, a farkas meg pórul jár.

Emlékeztetőül a hazai verzió egy részlete a népmese.hu csodás oldaláról:

“Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette: a világ minden kincsét neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezték róla Piroskának. Piroskáék bent laktak a faluban, nagymama pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban. Egy szép napon azt mondja Piroskának az édesanyja: – Gyere csak, kislányom! Itt van egy kalács meg egy üveg bor, vidd el a nagymamának. Beteg is, gyönge is szegényke, jól fog esni neki. Indulj szaporán, mielőtt beáll a hőség. Aztán szépen, rendesen menj, ne szaladgálj le az útról, mert elesel, és összetörik az üveg, kifolyik a bor, és akkor mit iszik a nagymama! Ha pedig odaérsz, ne bámészkodj összevissza a szobában; az legyen az első dolgod, hogy illedelmesen jó reggelt kívánj. – Bízzad csak rám, édesanyám, minden úgy lesz, ahogy mondod – felelte Piroska az intelemre, azzal karjára vette a kosárkát, és útnak indult. Átvágott a mezőn, beért az erdőbe; hát ki jön szembe vele? Nem más, mint a farkas.”

Il lupo e le tre ragazze – Forrás: ww2.raccontidifata.com

 S a szokásainkhoz híven folytatjuk az olasz mese hozzá tartozó részletével, a paroledautore oldaláról:

“C’erano una volta tre sorelle, a lavorare in un paese. Gli venne la notizia che la loro mamma, che abitava a Borgoforte, stava mal da morte. Allora la sorella maggiore si preparò due sporte con dentro quattro fiaschi e quattro torte e partí per Borgoforte. Per strada trovò il lupo che le disse: “Dove corri così forte?” “Da mia mamma a Borgoforte, che le è preso mal da morte.”

Érdekes módon egyébként az olasz mesék között a Piroska és a farkas az általunk ismert verzióban is létezik – Cappuccetto Rosso címmel találhatjuk meg. Az alábbiakban erről, valamint a Farkas és a három kismalacról szóló történetet nézhetik meg a kicsik olaszul: