Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Modi di dire – restare di sale/sasso

Ebben a bejegyzésben mohók leszünk, és duplázni fogunk – ugyanis van két hasonló jelentésű és alakú szókapcsolat, amelyeket megvizsgálunk.

A címben is taglalt két szókapcsolat mindegyike fellelhető a magyar nyelvben is, így otthonosan érezhetjük magunkat ezeknek a kifejezéseknek a társaságában.

A “restare di sale” a magyarban a “sóbálvánnyá válik”-kal egyenértékű, a “restare di sasso” pedig a “kővé dermed” megfelelője. A két eset háttértörténetével szeretnénk ma foglalkozni. A sokat emlegetett Pittáno-könyv, amelyből szemezgetni szoktunk, elég alaposan járja körül a  sztorikat, amelyek közül az egyik egész biztosan mindannyiunk számára ismerős lesz.

Menjünk sorban tehát, indulva a közkeletűbb verziótól: “restare di sale”. A történetnek bibliai gyökerei vannak. Szodoma és Gomorra, a két bűnös város romlottságával, pazarlásával, korrupt mivoltával kihívta maga ellen Isten haragját, aki úgy döntött, elpusztítja a városokat. Lótot, a becsületes, jóravaló embert azonban a családjával együtt megmentette. Két angyalt küldött hozzájuk az üzenettel, hogy induljanak el a városból a hegyekbe, s vissza ne nézzenek semmilyen körülmények között. Miközben távolodtak, a városokra kén- és tűzeső hullott, porig rombolva azokat. Lót felesége nem tudott úrrá lenni a késztetésen, tudni akarta, mi zajlik a háta mögött, hát megfordult. Ám Isten ekkor sóbálvánnyá változtatta – így fizetett kíváncsiságáért.

Forrás: carlomafera.wordpress.com

Nézzük, mi a helyzet a második verzióval: “restare di sasso” – vagy “rimanere di sasso”, mert helyenként így is előfordulhat, azonos jelentéssel.

Nos, itt a Pittáno-könyv szerint a mitológiai Niobe királynőnek hét fia és hét lánya volt. Létó királynőnek azonban csak két gyermeke, Apolló és Artemisz (Diana) – ismerősen csengenek e nevek, ugye? Létó elirigyelte Niobe szép családját és boldogságát, annak büszkesége sértette is őt, ezért szörnyű bosszút eszelt ki. Gyermekeit küldte Niobe családjának kiirtására – Apolló a hét fiút, Artemisz a hét lányt ölte meg. Niobe visszatérve udvarába hatalmas sokként élte meg azt, amivel szembesült – szeretett családja lemészárlását. S ahogy Ovidiusz írja le a kővé válást (szabadfordításban):

“Nyelve és szájpadlása megkeményedik, megdermednek vénái, nem fordul többé a feje, karjai sem mozdulnak már, lábai megállnak, s még zsigerei is kővé dermednek.”

Olaszul mindez:

“La stessa lingua si indurisce con il palato anch’esso indurito e le vene si irrigidiscono, non si piega piú la testa, le braccia non muovono piú, i piedi si fermano, anche le viscere diventano di sasso.”

A történetre még Cicero is azt írta, hogy Niobe a gyász örök csendjének kőbe zárt megjelenítője.

Forrás: bur.regione.veneto.it

De van még itt másik mese is – ugyanis a mitológia bővelkedik katasztrófa-történetekben, így erre az egy mondásra mindjárt kettő is jut. Biztos mindenki hallott már a gorgókról. Ők Phorküsz és Kétó lányai, hárman voltak, és természetesen gyönyörűek – egészen addig, amíg jól meg nem sértették Pallasz Athénét. Láthatjuk, hogy az istennőkkel nemigen jó ujjat húzni, ugyanis ezek a gyönyörű lányok olyan csúf lényekké változtak át a megbántott Pallasz Athéné jóvoltából, hogy láttukra mindenki kővé dermedt. Csúnyaságuk egyik legjellemzőbb eleme volt a kígyókból álló, ijesztően tekergő hajkoronájuk. Egyikük volt Medúza, az egyetlen a három lány közül, aki halandó volt – őt Perszeusz fejezte le egy karddal. Történetük már igen messzire vezet, azonban mindenképp javasoljuk elolvasni az érdekes részletekkel tűzdelt cikket, ami ezzel a témával bővebben foglalkozik.

Forrás: lamenteemeravigliosa.com

És nem, nem bírjuk ki művészettörténeti kitekintés nélkül: a Medúzát magát Caravaggio örökítette meg, egyik legikonikusabb alkotása lett ez. A Medúza legvágott fejét tartó Perszeuszt pedig Benvenuto Cellini formálta szoborrá – ami hol van? Segítünk: Firenzében tekinthető meg, a Palazzo Vecchio bejáratával szembeni Loggia dei Lanzi-ban álldogál.

Caravaggio – Medusa (Forrás: wikipedia)

Összefoglalóan tehát mindkét kifejezést akkor használjuk, amikor arra utalunk, valaki mozdulatlanná dermed egy traumatikus élménytől – legyen az félelem, megdöbbenés vagy akár fájdalom.

Jövő héten nem lesz ilyen tragikus a téma. Csatlakozzanak hozzánk akkor is!