Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Mesék a távoli Szicíliából

Szicíliai cikk-triónk egészen a csizma orrán túl visznek ma minket. Szülők és gyerekek is tartsanak velünk!

A sziget mesevilága, a sziget jellegéből adódóan is elég különleges. Túl azon, hogy errefelé szakajtó-számra vannak legendák, mítoszok, különféle hiedelmek és mindenféle történetek, melyek közszájon forognak, mi most két könyvet és két kedves mesevideót ragadnánk ki ezekből.

Szicília arról is híres, hogy a földművelői létforma az itteni társadalmat évszázadokon át meghatározta, az ő szokásaik, életeseményeik nagyban hatottak a mesék születésére is. Így tehát a sok mesegyűjtőnek, akik közül kettővel ismerkedünk ma, szinte nem is volt más dolga, minthogy ezeket a kedves, vidám, néha pedig szomorú és tragikus történeteket összegyűjtse és -rendezze, így ma már nekünk csak a szórakozás a feladatunk.

Az első nagyon fontos kollekció a szicíliai mesékből Giuseppe Pitré nevéhez kapcsolódik, aki a 19-20. század fordulóján (családtagjai és barátai segítségével) számtalan, a szigeten található város, falu, környék meséit jegyezte le. Azonban munkája itt nem állt meg, a szicíliai történetekből ihletet merítve megalkotta a máig népszerű mesealakot, Giufá-t, aki lényegében az archetípusa a 19. századi szicíliai hanyag gyerekeknek és fiataloknak. Pitré mesegyűjtői és -írói munkája egy több kötetes mű, amely először 1875 táját jelent meg. Giufá egy nemtörődöm, oda nem figyelő fiú, aki épp ezen tulajdonságai miatt folyton valamilyen lehetetlen helyzetbe keveredik, sokszor pórul jár, jókat lehet nevetni rajta – ugyanakkor a kalandos szituációkból némi szerencse folytán mindig kikeveredik, és persze, némi tanulság is csurran-cseppen a mese végén.

A könyvet a midi-miti-mici oldalon lehet elérni, ahol Pitré-ről, a szerzőről is olvashatunk néhány alapvető információt, és a meséket is megtaláljuk. Akinek van kedve, bátran szemezgessen innen Giufá kalandjaiból és más szicíliai mesékből. A könyvnek nehezítő körülménye, hogy szicíliai nyelvjárásban íródott, így az olaszul tudókat is bajba sodorhatja a dolog. Ezért sokkal inkább javasoljuk a goccediperle standardizált verzióját, ahol Giufá kis történeteit az általunk tanult olasz nyelven is elérik, ill. az alábbi videót, ahol egy kicsit még rímekbe is rendezte a mesemondó a történetet – ami egyébként az egyik legikonikusabb a Giufá-történetek között.

A másik gyűjteményt, amit jó szívvel ajánlunk, szintén a 19. század történetei hívták életre. Laura Gonzenbach munkája az 1860-as évekből, amikor a szicíliába telepített svájci, ill. németajkú közösség ide született tagjaként az ő és ismerősei, rokonai családjaiban szolgáló, zömmel női cselédek történetei kerültek papírra. Természetesen az ő mindennapi problémáik és a velük megesett dolgok erősen átszövik a meséket és történeteket. A dolog pikantériája, hogy a könyv német nyelven született, s még a szerző is érezte, hogy az oly tipikus szicíliai temperamentum ezen a nyelven aligha adható át. Ennek megfelelően a 20. század vége felé újra is fésülték a dolgot: Luisa Rubini németről visszafordította, Vincenzo Consolo pedig a déli ízt hozzátéve picit átírta – így született meg a „Fiabe siciliane” címet viselő mesekollekció.

Ajánljuk figyelmükbe ezt a könyvet is!

Forrás: donzelli.it

És végezetül azoknak, akik viszont magyar mesére kíváncsiak, álljon itt egy Szicíliáról szóló mese, amit 1972-ben rögzítettek sok más mesével együtt bakelit-lemezre, s amelyet Domján Edit tolmácsolásában hallhatunk.