Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Marche régió történelme dióhéjban

Ezt a pici ám nagyon szép régiót Olaszország kapcsán ritkán emlegetjük, ami óriási hiba. Ebben a hónapban ezt a csorbát fogjuk alaposan kiköszörülni.

A Tartományok címszó alatt Marche régió is megtalálható, így a szükséges alapinformációkkal ott barátkozhat – remélhetőleg nem először – a kedves olvasó. Most a figyelmünket a szokásainkat követve a régió történelme felé fordítjuk, hiszen számtalan olyan momentuma van, amelyekről fontos szót ejteni, mert nem csak a régió, de Olaszország történelme szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak.

Bár mi az anyagaink nagy részét történelmi szempontból a római kor utáni időszakra fókuszáljuk, azért azt fontos kiemelni, hogy Ancona városát (mely jelenleg is a régió székhelye) még az i.e. 4. században az ide érkező görög népek alapították – a város tehát már több mint két évezredes múltra tekint vissza.

Ancona kikötője egy több évszázaddal korábbi térképen

Ancona kikötője egy több évszázaddal korábbi térképen

A középkorban, a VI-XI. század közötti igen hosszú időszakban a területen a longobárdok tanyáztak, ahogyan a mai Olaszország nagy részéről is elmondható mindez. A Beneventói és Spoletói hercegségek a jelenlegi Marche területével délen és keleten épp szomszédosak voltak, az északi városok java része pedig a Kelet-Római Birodalom részét képezte. A XIII. század környékén sikerült a területet nagyjából egységes uralom alá rendezni, így jött létre a Marca di Ancona (ez lényegében a márki címmel azonos territóriumot jelöl), amelynek a régió későbbi elnevezését is köszönheti. A terület kormányzósága Ancona városában székelt.

Még ugyanebben a században a székhely Fermo városába került át, amikor is 1210-ben a régiót a Pápai Állam szép módszeresen bekebelezte.

A XIV. század az ún. Costituzione Egidiane elnevezésű joggyűjtemény körül forgott, ugyanis 1357-ben az említett néven (pontosabban Liber Constitutionum Sanctæ Matris Ecclesiæ elnevezésen) ismert hat kötetes dokumentum egészen pontosan leírta, hogy a Pápai Állam mely itáliai területeket hogyan kíván kormányozni. Ennek a territóriumnak volt a része a mai Marche is, melynek határait a Costituzione egészen a maihoz hasonlóan, azzal majdnem egybeesően határozta meg.

A XV-XVI. század a reneszánsz ideje volt Európában. Az Urbino-i grófság egész Itália-szerte az egyik legfényesebben ragyogó kulturális és művészeti világítótorony volt (faro dell’arte e della cultura italiana).

Piazza del Popolo - Ascoli Piceno

Piazza del Popolo – Ascoli Piceno

 

A XVI-XVII. században a Pápai Állam újra előtérbe került, újfent kiterjesztette hatalmát e fölé a régió fölé is. Gyakorlatilag Napóleon érkezéséig a helyzet változatlan volt, a francia csapatok az éppen megalakult Anconai Köztársaságot hamar beolvasztották a Napóleon által létrehozott Repubblica Romana-ba.

A XIX. század, az újraszerveződés (risorgimento) időszakaként vonult be Olaszország történelmébe. A Habsburgokkal szembeni ellenállás Anconát is érintette, sőt az olasz egység kialakulásának utolsó, lezáró csatáját is ebben a régióban vívták, ez volt a híres Castelfidardo-i ütközet, ahol Garibaldi és II. Viktor Emánuel csapatai a csata végeztével az olasz egység megalakítását végre befejezhették. Rögtön a következő évben, 1861-ben a régió meg is kapta mai elnevezését, azóta Marche-ként hivatkozzák.

 

Monumento della battaglia di Castelfidardo

Monumento della battaglia di Castelfidardo

A két világháború borzalmai Marche-t is elérték, ez a terület nem volt olyan szerencsés, hogy legalább az elsőből kimaradt volna. A két háború között ráadásul a fasiszta csoportok megjelenése keserítette a helyzetet, így a XX. század első fele politikailag nem túl kedvezően alakult.

1946 óta, mint az Olasz Köztársaság egyik picike régiója, Marche is szeretettel várja az idelátogatókat; számos múzeumával, kastélyával és színházaival, valamint a gyönyörű tájaival igazán kellemes kikapcsolódást ígér.

A leghíresebb személyiségek, akiket születésük ide köt többek között Giacomo Leopardi, aki az olasz irodalom egyik igen meghatározó alakja (egyik versével csak rövid említés szintjén korábban már foglalkoztunk picit), Giacomo Rossini, Raffaello, Bramante, valamint V. Szixtusz és IX. Pius pápa is.