Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Könyvajánló – útinaplók 2/2.

Folytatjuk a múlt héten megkezdett témánkat – utazunk Olaszországba, csak egy bő évszázaddal visszaugrunk az időben.

Ott hagytuk abba a múlt héten, hogy a két útinapló, amiről ma részletesebben beszélünk, mennyire eltérő környezetben született, milyen különbségek fedezhetők fel a kialakulásuk során. Ma pedig megnézzük, hogy ezek a dolgok hogyan befolyásolták a végeredményt, milyen is lett a két irodalmi mű, s hol vannak a differenciák, amelyek a korból, nemből és a szerzők különféle lehetőségeiből adódtak.

Ami közös bennük, hogy mindketten a XIX. század folyamán utazták végig Itáliát, és az ott megszerzett tapasztalataik olvasóknak való átadására törekedtek.

Míg azonban Wesselényi Polixéna szinte elnézést kér saját véleménye megformálásáért (hisz ez az adott korban furcsa is volt), Berzeviczy esetében egy teljesen más megközelítést láthatunk. A művész alázattal közli, hogy nem a tudomány szigorú szempontjait szem előtt tartva mutatja be a reneszánsz korabeli Itáliát, hanem saját érdeklődését követve halad végig a művészeti és építészeti remekeken.

Mindkét könyvhöz jól jön némi történeti/történelmi előismeret. Az útinaplót író arisztokrata hölgy ugyanis kissé pongyola megfogalmazásaival jónéhány részlet felett elsiklik, ettől picikét felületes lesz a történelmet és művészetet kedvelő olvasó számára. (Ettől még az útinapló jelleggel semmi baj sincsen, hiszen nem is állította egy percig sem, hogy tudományos aprólékossággal tárja elénk a látottakat.)

A politikus/történész viszont az úti leírásokhoz is meghivatkozik egy-egy mondattal egy történelmi eseményt, amelyeknél nem árt, ha mi magunk is tudjuk, mi áll a háttérben és mire vonatkozik az utalás.

Ha további eltéréseket kutatunk, itt van mindjárt az indíttatás, amiről már a múlt héten esett szó. Mivel Wesselényi Polixéna épp tönkrement házasságát heveri ki, nem csoda, hogy a hangsúly a bálokra, társadalmi eseményekre, emberekre és lelkiállapotokra kerül. Berzeviczy azonban inkább lelkes Itália-rajongóként indult el, hogy kielégítse kíváncsiságát, amely a művészet és építészet témakörében leginkább foglalkoztatta.

Az írónő naplója egy hosszas kirándulás margójára íródott, ahol a struktúrát a környezet és az épp aktuális események határozzák meg. Berzeviczy azonban logikus szerkezetet követve mutatja be az egyes városokat, ahol a fejezetek egymásutánisága is lényeges lehet. Itt a szokásos történelmi, művészeti és építészeti bemutatás mellett néha még irodalmi vonatkozások is feltűnnek.

Mi lehet a különbség ezen túlmenően például a kiadások szerkesztési elve között? A hölgy útinaplója kevés képet tartalmaz, azok is inkább rajzok, semmint fotók. A politikus kiadványa viszont hemzseg a századfordulón készült fekete-fehér fotóktól, amelyek még közelebb hozzák hozzánk a félszigetet. Nem is csoda, hiszen a két könyv megszületése között eltelt néhány évtized, s a fotózás, mint új terület, ebben az időszakban nagyon sokat változott. A XIX. század közepén még a dagerotípiák voltak elterjedtebbek, 30-40-50 évvel is később viszont a fotók már szélesebb körben is elérhetők, készíthetők voltak. A világ technikai fejlődésének felgyorsulása sem éppen Wesselényi Polixéna oldalára billenti a mérleget – ha egyáltalán van értelme az adott mérleget felállítani.

Fontos még az eltérések között megemlíteni a szubjektivitás és objektivitás kérdését is – bár azt hiszem, hogy a fentiek után ez a nézőpont külön kifejtésre nem szorul. Ugyanúgy, ahogy egyébként a politikai szempontot is megemlíthetnénk, hiszen az első és második útinapló születése között számos, nagy jelentőségű történelmi esemény zajlott Itália területén. Ilyen pl. az 1848-as forradalmi eseménysorozat, mely náluk is hullámokat vetett, vagy a még nagyobb jelentőségű Olasz Királyság megszületése, mely 1861-től egyesíti a teljes félsziget területét egy országként. Ezek a szempontok viszont nem egyértelműen kiolvashatók, és nem okoztak jól beazonosítható differenciákat a két könyv születésében.

Elmondhatjuk szummázás gyanánt, hogy két igen érdekes, és számos ponton hasonló, de még több dologban eltérő kiadványt nézegettünk meg – az olvasásuk immáron az Önök feladata. Jó szórakozást kívánunk hozzá!