Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Könyvajánló – útinaplók 1/2.

Egyszer régen, jónéhány éve írtam egy hosszasabb összehasonlítást két olyan könyvről, amely nem csak az olaszul tudó olvasóinkat hozhatja lázba. Kétrészes írásunk következik.

Két magyarul megírt kiadványról van szó ugyanis, és különösen azokat érdekelheti, akik kedvelik a XIX. század irodalmát. A témánk természetesen ma is Olaszország, azonban két eltérő nézőpontból szemlélve.

S hogy végre eláruljuk, mi is ez a két könyv: nos, az egyik Wesselényi Polixéna – Olaszhoni és schweizi utazás című “naplója”, a másik pedig Berzeviczy Albert – Itália című kiadványa.

Ha úgy tetszik, mindkét könyv egy útinapló, de ahhoz, hogy megértsük, miért tekintettek Itáliára másként az írók, sok dolgot tisztáznunk kell. Személy szerint én ‘gender’ oldalról közelítettem a kérdést, de azok kedvéért, akik a kifejezés hallatán rögtön felhördülnek, máris tisztáznám – igen, a nemi szerepek különbözőségéről van szó, de nem a jelenleg használt divatos értelmében dagonyáznánk a gender-tudományban, inkább csak mankóként használnánk egy-két megfigyelésünk alátámasztásához.

Forrás: elteonline.hu

A gender-tudomány amúgy is egy eléggé fiatal tudományág, az 1960-70-es évek környékére tehető a megszületése, és rém egyszerűen annyi a feladata, hogy azt vizsgálja, van-e a társadalomban, a mindennapi életben, a tudomány, művészetek területén vagy bármilyen értelemben a férfi és női szerepek között lényegi különbség. És hát persze, hogy van. Nyilván ezek a különbségek nem ugyanazok, amelyek 200 évvel ezelőtt léteztek, így évszázadról-évszázadra, vagy akár évtizedről-évtizedre vannak benne változások. S ha majd a cikk végére érnek, látni fogják, hogy nem ördögtől való ennek a tudománynak a segítségül hívása, inkább csak segít megértetni, miért látta máshogy a világot abban az időszakban egy nő és egy férfi.

Ám egy pillanatra még a női-férfi szerepeknél maradva fontos tisztázni, milyen társadalmi környezetben született a két könyv. A XIX. század első felében a nők és férfiak közötti különbségtétel az élet minden területén igen jelentős, mai szemmel nézve talán kegyetlen is volt. Az, hogy a nők irodalmi szereplése nem volt éppen elfogadott, csak a legkisebbek közül való. Hisz végül, ha nem is a megíráskor rögtön, de Wesselényi Polixénának sikerült publikálnia még életében az általa megírt útinaplót. A fontosabb különbségek közé tartozott, hogy bár az arisztokrata családból származó nőket hagyták ugyan művelődni, képezték őket mind az irodalom, mind a művészetek vonatkozásában, karrierépítésről szó sem lehetett. Szigorúan a négy fal között maradtak műveltségükkel, melyet a gyereknevelés során tudtak kamatoztatni, a férfiak által folytatott beszélgetésekbe be sem kapcsolódhattak. Felsőfokú tanulmányokat nem folytathattak, igen extrém dolognak számított még külföldön is, ha egy nő egyetemi végzettségre tett szert. Természetesen a férfiak előtt ezek az akadályok teljesen ismeretlenek voltak, nagyfokú szabadságuk egészen más távlatokat tett elérhetővé számukra.

(Érdekességként említeném meg, hogy a viktoriánus korig visszanyúlva az a képzet élt (s ennek terjedését a férfinemű doktorok nyilván saját kutatásaikra alapozva bólogatva alá is támasztották), miszerint a túl  sok tudományos ismeret forgatása és elsajátítása kifejezetten károsan hat a női testre, azon belül is a petefészekre(!), így akadályozza nőt reprodukciós feladatának teljesítésében. Mindenki jobban jár tehát – szólt az akkori javallat – ha a nők távol tartják magukat bárminemű tudományos ismeret rettentő káros és veszélyes elsajátításától.)

Mindezt csak azért foglaltuk össze, a fent említett fiatal tudományt segítségül hívva, hogy lássuk, milyen környezetben született meg az a két mű, amelyekkel a mai és a jövő heti írásunkban szeretnénk Önöket megismertetni.

Wesselényi Polixéna – Forrás: wikipédia

Nos, Wesselényi Polixéna útinaplójának körülményeit ha pár rövid mondatban szeretnénk összefoglalni, a lényeg a következő lenne: a házasságában csalódott, abból kiszakadni akaró és válást kezdeményező hölgy úgy dönt az 1800-as évek közepe felé, hogy gyermekével és kétfős személyzettel hosszas utazásra indul.

Ebben az időben hatalmas skandallum-számba ment, ha egy pár elvált, nem volt ez másként ebben az esetben sem. Azonban bárki ezt nem is engedhette meg magának – a válást és az utazást sem! -, viszont írónőnk neve már sejteti, arisztokrata család sarja – annak a bizonyos Wesselényi Miklósnak az unokahúga, akit a történelemkönyvekből jól ismerünk.

Berzeviczy Albert – Forrás: wikipédia

Másik írónk Berzeviczy Albert, aki kassai és pesti jogi tanulmányait követően hamar politikai pályán találta magát, vallási- és oktatási miniszterként is tevékenykedett. Itália című könyvét a XIX-XX. század fordulójának küszöbén állította össze. Indíttatása a félsziget megismerésére azonban nem egy búfelejtő, romantikus utazást jelent, hanem a reneszánsz művészete és építészete iránt lelkesedő, igen művelt és történelmi háttér-ismeretekkel bőségesen rendelkező Itália-rajongó bolyongásait.

A két író tehát merőben más írói/művészeti és társadalmi környezetben alkotta meg művét, ennek köszönhetően számos különbözőséget fedezhetünk fel a kötetek között. S hogy mik ezek a különbségek – hát, arra a jövő hétig várni kell. Mi itt leszünk – ugye, Önök is?