Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Interjú egy vérbeli olaszossal – avagy hogyan használjuk a nyelvet itthon?

Ma ismét egy interjúval várjuk a kedves olvasókat, mert az elmúlt időszakban egy sor érdekes emberrel hozott össze minket a sors.

Az ő munkájukat könnyíteni igyekezve szeretnénk szélesebb körben is ismertté tenni azokat az embereket, akik – osztva a mi „olaszos” lelkesedésünket a nyelv iránt – aktívan tesznek is annak népszerűsítéséért. Mai virtuális vendégünk Dobosiné Rizmayer Rita lesz, aki a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium olasz kéttannyelvű intézetében tanít, mellette pedig műfordításokat készít, de filmek szinkronjának elkészítésében is aktív részt vállal.

  • Kedves Rita! A tanítás mellett számos más olyan tevékenységgel is foglalkozol, amelyek az olasz nyelvhez kapcsolódnak. Elmondanád nekünk dióhéjban, hogy mi mindenre lehet ma Magyarországon ezt a csodálatos nyelvet használni?
  • Dobosiné Rizmayer Rita: Bár az olasz nyelv fel sem veheti a versenyt az angollal vagy a némettel (no nem a szépségét, hanem az elterjedtségét illetően), nekem szerencsére mégsem kellett megbánnom, hogy ezt a nyelvet tanultam. Mert amellett, hogy szép és rendkívül dallamos (és számomra a sok igeidő és ragozás ellenére is könnyebb, mint az angol), a kezdetektől fogva sikerült munkát találnom vele. Tolmácsoltam különféle szakterületeken (régiség vársárban, különféle cégeknél, szicíliai narancs-ültetvényeseknél, Templomos Lovagok káptalan gyűlésén, köszöntöttem a pápai nunciust, stb…). Mozifilmek, tévéfilmek és sorozatok feliratait, szinkronját és hangalámondását készítettem el különféle stúdióknak. Szakszövegeket fordítottam irodáknak. Nyelvet tanítottam nyelviskolában, magán tanítványoknak és most gimnáziumban is, továbbá az ELTÉ-n tartottam felvételi előkészítőt. És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban műfordítóként is különféle témájú könyveket volt már szerencsém átültetni magyar nyelvre (pl. életrajzi műveket, novellás kötetet, szakácskönyvet, mesekönyveket.)
  • A fordítások kapcsán érdekelne minket, milyen jellegű könyveket, filmeket sodor eléd az élet fordítási szempontból, illetve neked vannak-e ezzel kapcsolatban preferenciáid?
  • DRR: A filmekkel kezdtem a pályafutásomat. Vicces, de a legelső munkám egy némafilm volt. Ezzel mindig nagy derültséget okozok, amikor elmondom… No de a viccet félretéve: a némafilmekben időnként megjelenik egy felirat, és azokat kellett lefordítanom. Aztán jöttek a különféle ismertető filmek (úti filmek, főzős filmek, focistákat bemutató filmek), majd a tévésorozatok (Bűvölet, Védelmi jog, Ramona), aztán művész filmek és egy-két mozifilm feliratozása. Vagyis a lehető legeltérőbb témájú és műfajú filmekhez volt szerencsém. Érdekességként elmondanám, hogy a filmek szinkronjának a megírása nem kis időt és odafigyelést igényel. Ugyanis figyelni kell a mimikára, a kézmozdulatokra, jelezni kell, ha a szereplő pl. képen kívül kezdi el a beszédet, illetőleg ha egyszerre hárman beszélnek (pl. veszekedésnél, ami olasz filmekben nem ritka), akkor mindháromnak a szövegét meg kell írni, és jelezni kell, hogy ki mikor vág a másik szavába. A mondat szórendjét a gesztusokhoz kell igazítani, hogy pl. a „nem” pont akkor hangozzék el, amikor az illető a fejével is mutatja, stb. A feliratoknál pedig meg van szabva, hogy hány betűből állhat a felirat, aminek persze nem szabad a snitten átnyúlnia (amikor a kameraállás vált). Úgy kell rövidíteni a szöveget, hogy élvezhető és érthető legyen. Így aztán kb. egy órányi effektív munkával 3-4 percet lehet egy filmből megírni. Ez azt jelenti, hogy egy 90 perces film szinkronjának vagy feliratának a megírásához mintegy 30 óra munkára van szükség, ha az ember igényes. Ami a könyveket illeti, ugyancsak változatos témájú műveket volt már szerencsém fordítani. Csak néhány cím ennek érzékeltetésére: Hagyjatok elmenni – II. János Pál ereje a gyengeségben, Egyszerűen szentek, Lumpi Lumpi gyógyító meséi (8 kötetes, igen jó sorozat!), Egy év Don Camillóval (Tél, Tavasz, Nyár, Ősz), Geronimo Stilton: Támadás a Blurg bolygóról, Sütőben sült finomságok – Több mint 700 hamisítatlan olasz recept, Aprósütemények, Levesek, Torták, Rizottó. A száznál is több film közül, amit fordítottam, a kedvencem a Fernandel-féle Don Camillo filmek és az „Esetleg” (Casomai) szinkronja, illetve a „Gino Bartali – az örök” feliratozása volt. A könyvek közül nehéz lenne választani, de ha mindenképpen kellene, akkor az „Egy év Don Camillóval” és a Lumpi Lumpi-sorozat biztosan dobogós lenne.
Dobosiné Rizmayer Rita

Dobosiné Rizmayer Rita

  • Ha már megemlítetted a gyerekkönyveket, azok közül melyek fűződnek fordítás tekintetében a nevedhez, illetve tervezel-e még további olasz nyelvű meséket elérhetővé tenni a magyar gyerekközönség számára?
  • DRR: Az Alexandra Kiadó több sorozatának fordításában is részt veszek: Bat Pat, Béta Trió, Milla és Sugar, Geronimo Stilton. (Eme sorozatok rajongóinak üzenem, hogy már több kötetet is lefordítottam, ami kiadás előtt áll.) A Móra Kiadónak fordítottam Lumpi Lumpit. És ha minden igaz, a Pagonynak hamarosan Gianni Rodarit fordíthatok.
  • Úgy tudjuk, neked is vannak gyermekeid. Örökzöld kérdés manapság, hogy hogyan lehet ilyen szerteágazó tevékenységet összehangolni az anyasággal. Neked van valami trükköd, vagy egyszerűen az ember ráérez az időbeosztás megfelelő fogásaira?
  • DRR: Számomra mindig is a család és a gyerekek álltak az első helyen, és minden munkámat ahhoz igazítottam, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem velük. Pl. hogy ne kelljen bölcsibe járniuk, és hogy ovis és alsós korukban már ebéd után haza tudjam hozni őket. (Mert azt gondolom, hogy tolmácsként, tanárként helyettesíthető vagyok, de anyaként nem.) Így aztán, mikor leköltöztünk a férjemmel az esküvő után Pécsre, ahol semmi nagyszülői és rokoni segítségünk nem volt és nincs a mai napig sem, nyilvánvaló volt, hogy az ún. 8 órás munkákra a gyerekek születésétől fogva nincs esély. Viszont a fordításait az ember maga tudja beosztani, és az éjszaka éppolyan alkalmas rá, mint a hol több, hol kevesebb „szabad időből” álló délelőtt. Persze a leadási határidőket ezeknél is be kell tartani, de azért mégiscsak rugalmasabb így az élet. És időnként egy-egy tolmácsolás is belefért: akkor vagy a férjem, vagy a férjem és az addig hozzánk költöző nagymama vitték a hátukon a családot. Most, hogy már a legkisebb is iskolás lett, mértékkel ugyan, de alkalmam nyílt „kilépni”, és óraadóként tanítani a Pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban. Ez bizonyos szempontból új terep, de ezt is szívesen csinálom. Szerencsésnek tartom magam, amiért többféle munkám van, mert így egyrészt továbbra is a család maradhatott az első helyen, másrészt pedig nagyon szeretem ezt a változatosságot.
Rita éa családja

Rita és családja

  • Van-e számodra olyan álommunka, ami az olasz nyelvhez kapcsolódik, szívesen csinálnád, de még nem volt rá alkalmad? Mi lenne az?
  • DRR: Erre most így hirtelen nem is tudom, mit válaszoljak, mert kifejezetten meg vagyok elégedve a jelenlegi helyzetemmel. Ha nem is valósult meg minden álommunkám, valahogy mégis mindig sikerült az álommunkáim felé kanyarodnia az utamnak. Amikor fél évig Padovában tanultam az Egyetemen ösztöndíjasként, láttam a moziban egy filmet, ami nagyon tetszett (Az óceánjáró zongorista legendája). Olyan nagyon, hogy akkor ott elhatároztam, hogy ezt a filmet én akarom lefordítani a magyar közönségnek. Így történt az, hogy amikor hazajöttem, addig kutattam, amíg találtam egy dramaturg tanfolyamot, ahol megtanultam a szinkronizálás, feliratkészítés csínját-bínját, és el is kezdtem dolgozni ezen a területen. (A fentebb nevezett filmről végül egy hajszállal lecsúsztam, de kárpótlásként kaptam hasonló kaliberű filmekre is megbízást.) Aztán, amikor a filmek fordításába kissé belefáradtam, a rádióban hallottam egy olasz nyelvű könyvről, ami felkeltette az érdeklődésemet. Így nyergeltem át a műfordításra. Néhány éve pedig (a gyerekeim korából fakadóan) elkezdtek érdekelni a gyerek- és ifjúsági könyvek, és most már szerencsére erre a területre is sikerült „beeveznem”. Na, itt mégis van egy „újabb” álmom: hogy ifjúsági regényeket is fordíthassak. Persze voltak olyan munkák, amiket nagyon szerettem volna, de végül nem lett belőlük semmi, de azoknak biztosan úgy is kellett lenniük. Örülök annak és szeretem, amit most csinálhatok.
  • Kérlek, foglald össze nekünk néhány mondatban, te hogyan látod az olasz nyelv helyzetét jelenleg ma Magyarországon, milyen lehetőségek várják azokat a diákokat, akik épp most koptatják akár a Kodály Gimnázium, akár valamelyik egyetem olasz szakjának padjait.
  • DRR: Azt gondolom, hogy az Európai Unióban való tagságunkkal nekik még több lehetőségük lesz ennek a nyelvnek a használatára, mint nekünk. Hiszen egyrészt az ide költöző cégeknek is szükségük van és lesz a nyelvet jól beszélő emberekre, másrészt Olaszországban is sokkal könnyebben vállalhatnak ma már munkát. Ismerek olyanokat, akik az olasz nyelv ismeretével kint idegenvezetőként vagy egyéb más szakmákban dolgoznak. Tehát ha valaki szereti ezt a nyelvet, és kicsit utánajár a dolgoknak, biztosan profitálni is fog belőle!
  • Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk és válaszoltál a kérdéseinkre. További munkádhoz nagyon sok sikert kívánunk!

Valóban nem egyszerű ma Magyarországon kis nyelvek magas szintű ismeretével sem boldogulni, de ahogy Dobosiné Rizmayer Rita példájából is láthatjuk, igenis megtalálhatóak mindenki számára azok a kitörési pontok, amelyekkel a szenvedélyünk a hivatásunkká tehető. Ezért mi a magunk részéről mindenkit arra biztatunk, hogy keresse a lehetőségeket, hiszen az olasszal is teljessé tehetők a dolgos mindennapjaink, feladatok vannak bőséggel!