Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Grand Tour – avagy az évszázadokkal ezelőtti itáliai turizmus

Arról szeretnénk ma mesélni Önöknek, mi is volt az a Grand Tour, mikor zajlott, miért és mi a jelentősége.

Nos, a Grand Tour időpontját elég tág határok között szokás meghatározni: a XV-XVI. századtól eredeztethetjük leginkább, és a XIX. század második feléig bőven elnyúló folyamatként írhatjuk le.

A Grand Tour maga egy olyan, évekig tartó európai körutazás megnevezése, amely főként arra szolgált, hogy a jómódú fiatal felnőttek képzésük befejezéseként számos szempontból megismerkedjenek a világgal, azon belül jórészt Itáliával.

Forrás: sorrentoholiday.info

Eredetileg a királyi udvarok és a magas arisztokrácia fiataljainak volt esélye elindulni világot látni, így eleinte csak a kifejezetten gazdagoknak, majd egy-két évszázaddal később a megerősödő nagypolgárság gyermekeinek jutott ez osztályrészül.

A fiatalok feladata volt, hogy csiszolják nyelvtudásukat, ismerkedjenek politikával, építészettel, művészetekkel. Hazatérve pedig, egy picit kozmopolita látásmódjukkal lehettek jól képzett bürokraták, katonai vezetők vagy akár magasrangú politikusok is.

Az utazók persze a szórakozásra is tudtak bőven időt szakítani, így aki nem figyelt, egykettőre a tivornyák, szerencsejátékok és mindenféle romantikus kalandok bűvkörében találta magát.

Egy-egy ilyen utazás 2-4 évig is eltartott.

A XVIII. századi angol utazók jellemző útvonala – Forrás: illuminationschool.wordpress.com

Az angol fiatalok, hisz ők lódították meg elsőként ezt a Grand Tour-nak nevezett jelenséget, jellemzően Londonból és környékéről indultak. Az első állomás a szoroson áthaladva Párizs volt. A francia kultúra magukba szippantása után az utazók általában továbbindultak az Alpok irányába, amelyen átkelve jutottak Itáliába. Sokan más országokat is útba ejtettek, mint pl. Spanyolország vagy Portugália; esetleg kerülőúton, akár Magyarország felé kanyarodva, a Balkánon is átutaztak. De egy biztos volt: aki Itáliába nem utazott el, azt a lehetőségekhez mérten nem ismerte meg, a honi arisztokrata társaságokban mindig alárendelt szerepben érezhette magát.

Az Appennini-félszigeten a legnépszerűbb célpont Velence és Róma, mint sokáig legdélibb célpont, volt. (A Grand Tour korai időszakában Firenze és Nápoly opcionális látnivalónak számított csupán – bármilyen furcsa is ez a mai fülnek.) Az, hogy az utazás Rómági ért csak el, 1700 után változott meg, amikor látogathatóvá vált Pompei és Herculaneum romvárosa is. Ettől a ponttól pedig a Grand Tour útvonala lenyúlt Nápolyon át egészen Szicíliáig is.

Hessemer német építész és író (1800-1860) egyenesen úgy fogalmazott, hogy az itáliai utazások állomásai között Szicília a pont az i-n, különlegessége okán.

A Grand Tour utazói nem hordtak maguknál sok pénzt – a korszakban mindennaposnak számítottak az útonállók fenyegetései és a rablások. Ettől való félelmükben inkább ajánló- és hitellevelekkel felszerelkezve vágtak neki Európának.

Az utazók szinte kivétel nélkül naplót vezettek az otthonuktól távol töltött évekről. Ezeket a kiadványokat lényegében a mai útikönyvek úttörőinek is hívhatjuk. Így gyakorolt jelentős hatást a Grand Tour a korabeli irodalomra is egyúttal – különös tekintettel arra hogy az 1700-as években a fiatalok mellett Európa művészeinek egy jó része is végigjárta ezt az útvonalat. Aki pedig egyebet is olvasgatna a témában, annak ajánlunk egy gyűjteményt a Grand Tour-ról íródott könyvekből a librerianeapolis oldalán.

Goethe Grand Tour-jának útvonala – Forrás: wikimedia

Azonban a lelkes utazó nem csak történeteket és élményeket gyűjtött az eltelt évek alatt. Aki csak tehette, megrakott ládákkal vitt haza a legkülönfélébb szuvenírekből. Ezek zömmel festmények, kisebb szobrok voltak, de bármilyen kézműves tárgynak is lehetett ilyen vagy olyan jelentősége az azt beszerző ‘tourist’ számára.  A festmények alatt pedig nemritkán portrékat kell érteni, amelyeket magáról az Európát épp felfedező, kalandvágyó fiatalról készített egy helyi híres vagy kevésbé híres festő.

A Grand Tour igazi csúcsa az 1700-as évekre esik. A jelenségnek azonban megálljt parancsolt a francia forradalom időszaka, így az 1700-as évek végétől egészen az 1800-as évek első részében lezajló restaurációig, és az európai béke nagyjábóli helyreállításáig az utazások szüneteltek.

Persze, amint a politikai helyzet azt lehetővé tette, a Grand Tour a XIX. században új lendületet vett – azonban a vasútvonalak építésének megkezdése, a polgárság megerősödése már az egész jelenséget alapjaiban átalakította.

A XX. század utolsó évtizedeiben Itália újra és változatlanul népszerű célpontja volt az utazóközönségnek, a tömegturizmus pedig az utóbbi időszakban kicsit talán már nehézkessé is tette a látnivalók nyugodt megcsodálását.

Egy dolgot azonban biztosan lát velünk együtt a kedves Olvasó: Itália a maga sokszínű szépségével évszázadok óta ugyanazzal az elképesztő hatással veszi le a lábáról az odautazókat, bárhonnan érkezzenek is. Türelmetlenül várjuk, valószínűleg sokukkal együtt, hogy minél előbb biztonságos lehetőségünk legyen egy tartalmas Grand Tour-ra a magunk számára.

Addig is javasoljuk nézegetni a Google Arts & Culture összeállítását ebben témában.

Forrás: Go Ahead Tours