Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Gasztronómia az 1400-as években

Maradva mostanában taglalt évszázadunknál, picit könnyedebb vizekre evezünk, ma enni fogunk.

De még hogy! Az 1400-as évek már az étkezésben is nagy változásokat hoztak. A treccani enciklopédiája szerint az 1300-1400-as évek egyre több dokumentumot vonultatott fel az étkezéssel kapcsolatban. Ebben az időszakban már nem csak a táplálkozás szükségessége volt az egyetlen szempont, hanem annak társadalmi jelentősége is.

12 AR_39_dicembre_1

A középkor után, a korábban taglalt ember-természet kapcsolat hatására a táplálkozáshoz való viszony is nagy változásokon esett át, s a keresztény vallás nagy befolyása mentén ez is kapcsolható volt az Istenhez való közeledéssel (az étkezés, mint a létezés nagy láncának egyik fontos szeme – ‘grande catena dell’essere‘.

A természetet alkotó 4 nagy elem (föld, víz, levegő, tűz) hierarchiája szerint a növényeket és az állatokat is rangsorolni kezdték. A növények esetében a legalantasabb csoportot azok képezték, melyek a föld alatt rejtegették termésüket (hagyma, fokhagyma, stb.). Felettük álltak a gyökérnövények, mint a répa. Azok felett a földfelszínen termők, pl. a káposzta, a spenót állnak, legnemesebbként pedig a fán termő gyümölcsök kerülnek a listára. Az állatok csoportosítása ennél érdekesebb. Az alsó csoportba a vízben élő állatok tartoznak, a legfelső csoportba pedig értelemszerűen a szárnyasok. A négylábúak a korabeli felfogás szerint sem a földhöz, sem a levegőhöz nem kapcsolhatók egyértelműen, húsukat viszont a szárnyasokéhoz képest egyértelműen másodrendűként emlegetik. Érdekes, nem igaz?

XV. századi étkészlet része

XV. századi étkészlet része

Nos, a másik furcsaság, hogy már ebben az időszakban megjelennek a társadalmi események fontos elemeként az étkezések, jellemzően a vacsorák. Sok esetben ezek esküvőkhöz (főként arisztokrata családok gyermekeinek nászához) kapcsolódnak, és hasonlóan a mai szokásokhoz ezek a sokfogásos alkalmak presztízst, hatalmat, jólétet hangsúlyozó jelentőséggel bírtak.

A korszak legtöbbet emlegetett könyve egyébként Maestro Martino de Rossi, comói szakács könyve volt, amelyet a reneszánsz legnagyobb számban sokszorosított kiadványaként tartanak számon. A ‘Libro de arte coquinaria‘ címet viselő mű 1456-ból származik (a linkre kattintva olaszul teljes terjedelmében elérhető), amelyet vulgáris latin nyelven írt a szerző, aki a korszakban Lodovico Trevisani, Aquileia pártiárkájának személyi szakácsaként dolgozott. Könyvét fejezetekre osztotta, amelyek egy-egy ételcsoporttal vagy alapanyaggal foglalkoztak. Külön fejezetet kaptak a halak, a tojás, a húsok, és így tovább.

Maestro Martini kiadványa

Maestro Martini kiadványa

A könyvet és a témát a miénkhez képest sokkal nagyobb részletességgel taglalja egy olasz nyelvű blog, amelyen tovább bolyonghat az érdeklődő az 1400-as évek ételei és konyhai fogásai között.

Reméljük, hogy ezzel az egyébként közkedvelt témával picit tudtunk még színesíteni a XV. század bemutatásán – de vannak még tartalékaink!

Jacopo Chimenti da Empoli - Csendélet

Jacopo Chimenti da Empoli – Csendélet