Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Filmajánló – La ciociara (1962)

Az első filmajánló jön 2022-ből – reméljük, hogy elérhető még ez az igen régi darab valamelyik videómegosztón, mert a mozikból már bőven kikopott.

Egy 1962-ben készült, Vittorio de Sica rendezte filmről mesélünk ma, amelynek egyik főszereplője Sophia Loren volt – s a szerep egy Oscar-díjat ért számára.

A film azért kapta ezt a címet (ami egyébként azonos az Alberto Moravia által írt könyv címével, amelyből a film készült), mert Róma környékén van Olaszországnak egy nagyon szép, hegyes-völgyes területe, ami a Ciociaria nevet viseli. Erről egy korábbi cikkünkben már írtunk is néhány gondolatot. A ciociara jelentése pedig ciociariai nő.

 A sztori szerint egy fiatal özvegy, Cesira (Sophia Loren) 13 éves lányával a háborús időszakban Rómából a ciociariai hegyekbe, szülőföldjére húzódik vissza. Miután újdonsült szerelmét – akihez lánya is kötődni kezdett, mint apafigurához – elhurcolják, a nő úgy dönt, hogy gyalog visszamegy Rómába.

La ciociara
Forrás: romaspettacolo.net

Az út során azonban a környéket dúló, főként észak-afrikai csapatok Cesirát és lányát megtámadják, kegyetlenül megerőszakolják. A két nő kétségbeejtően kiszolgáltatott helyzetét, és a támadást követő iszonyatot helyezi a középpontba ez az alkotás, ezért ne egy könnyed filmre készüljünk.

Kuriózumként megemlíteném, hogy a háború során ezek a támadások nem voltak különösebben ritkák, így – mivel az afrikai zsoldosok egy jó része Marokkóból származott – ezeket az áldozatokat „le marocchinate” néven emlegették. Állítólag Ciociaria területén talán még ma is él néhány olyan, nagyon idős néni, aki annak idején hasonló inzultust szenvedett el – rendkívül sok család nőtagjait fenyegette hosszú időn keresztül a veszély, hogy idegen katonák a saját kényükre-kedvükre használják őket, nem ritkán igen kegyetlen módon. Úgy tudjuk, hogy azért, hogy az őket ért testi-lelki károkat egyáltalán elismerjék később, igen hosszú jogi procedúrát kellett végigjárniuk.

La ciociara
Forrás: egi.it

A történet maga egy kitalált település környezetében játszódik, azonban a helyi lakosok tudni vélik, mely falu adta az ihletet a sztorihoz. A szörnyű erőszak egy elhagyott templom közelében történik – ennek pedig több oka is van, ami a filmkészítés érdekességeihez tartozik. Az idősek közül még többen emlékeznek erre az időszakra. Amikor a megfelelő templomot keresték a forgatás ideális helyszínének, számos elutasításba ütközött a stáb. Állítólag két oka is volt/lehetett ennek. Az egyik, hogy a jelenet szexuális erőszakot bemutató jellege miatt az egyházi személyek totálisan elzárkóztak az engedélyek megadásától. Mások szerint nagyon csípte az Egyház szemét az akkorra már ünnepelt színésznő, Sophia Loren és Carlo Ponti producer kapcsolata, ami miatt ugyancsak nem örültek a stáb megjelenésének. Ezért is kellett végül egy rég elhagyott épületnél felvenni a jeleneteket.

Sophia Loren Carlo Ponti producerrel nagyon fiatalon találkozott. A férfi még nős volt, ám nekik viszonyuk lett. Ebben az időszakban Olaszországban nem engedélyezték a válást, így Carlo Ponti ugyan elköltözött a családjától, hivatalosan nem vehette el Sophia Lorent, hiába éltek már együtt. A pár elvileg Mexikóban kezdeményezte a Ponti-házaspár válását és a saját házasságuk megkötését, ezt azonban sokáig Olaszországban nem ismerték el. Lényegében ebben az időszakban az Egyház szemében Carlo Ponti bigámista, Sophia Loren pedig egy igen tisztességtelen nő volt – mondjuk így.

A film 1960-as évekbeli sikere sokáig nem halványult, évtizedekig volt a legnézettebb olasz filmek egyike. Emiatt az elmúlt években a filmtekercseket kicsit rendbehozták, és a javított minőségű anyagot DVD-re vitték. Úgy hírlik, hogy szinte pillanatok alatt kapkodták el az olasz piacon ezt a megújított alkotást!

Ha van rá alkalom, érdemes megnézni ezt az igen régi filmet – valóban nem könnyű a téma, ugyanakkor nagyon jól beleillik abba a sorba, amelyet neorealista stílusú filmgyártásnak nevezünk, és éppen az olasz mozi egyik jellegzetessége volt a 20. század közepe felé. A nagy filmstúdiók helyett a mindennapi életet sokkal közelebb hozó valós, kültéri helyszínek kerültek a fókuszba, amelyek tényleg lényegesen jobban mutatták be a hétköznapi emberek életét (is).

Jó szórakozást!