Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Építészet és vallás – keresztelőkápolna

Nemrégiben feltette a kérdést egy kedves olvasónk, miért áll a keresztelőkápolna sokszor önálló épületként a dómok mellett.

Úgy gondoltuk, érdemes hát körbejárni a témát egy picit részletesebben, hiszen kifejezetten érdekes, hogy mikor, hogyan s miért alakult úgy, hogy a két épület nem közlekedik egymással – dacára annak, hogy nagyon közel vannak.

Először is fejtsük ki picit, hogy maga a keresztelőkápolna épülete hogyan néz ki, milyen sajátosságokkal rendelkezik, s hogy lehet, hogy Olaszországban elég hasonlóak. Utóbbira a magyarázat, hogy kb. ugyanabban a néhány évszázadban, zömmel a román és gótikus építészeti stílus idején, annak jegyeit magukon hordva épültek a székesegyházak mellé.

Sokáig a kereszténységben ennek nem volt jelentősége, hisz a keresztelést, melynek központi eleme a víz, egy-egy folyóban megoldották – gondoljunk csak a leghíresebb ábrázolásokra, amint Szent János megkereszteli Jézust.

Battesimo di Cristo – Giotto (cca. 1300)

A kereszténység terjedését követően, a IV-V. századtól, amikortól már egy-egy mai katedrális elődjének alapjait is lerakták, a szokások változni kezdtek.

A városokba, templomok köré koncentrálódva egyre több ember vándorolt, költözött – központi szervező erő volt az uradalmakon túl a vallás, a templomok jelenléte is. Így a keresztelő is áthelyeződött súlypontban. A kereszténység kezdeti századaiban nem volt ritka, hogy felnőtteket kereszteltek – ám azok közül is sokan voltak, akik szívesen vettek volna részt keresztény szertartásokon, akik még nem vették fel a keresztséget. Ők viszont nem léphettek be a templomba, hisz – ha úgy tetszik – tisztátalannak számítottak. Az tehát, hogy a keresztelőkápolna egy önálló épület volt régen a katedrálisok mellett, arra az okra vezethető vissza, hogy a kereszténység terjedésével a tisztátalanok és megkeresztelkedettek számára ugyanúgy lehetőséget akartak biztosítani arra, hogy részesüljenek a vallás szentségéből, követve a korabeli szabályokat – s ha már valaki a kápolnába járt, idővel akár meg is keresztelkedhetett.

Maga a keresztelőkápolna építészetileg nagyon érdekes. Egyes esetekben kör-, de legtöbbször nyolcszög alakú az alaprajza, tetején kupolával. Az épület mindig a katedrális szomszédságában helyezkedik el, általában annak bejáratával szemben – gondoljunk csak a legkézenfekvőbb, és talán legtöbbünk által jól ismert, Firenzében látható megoldásra.

Keresztelőkápolna, Firenze
Forrás: siviaggia.it

Rögtön felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért épp nyolcszögű egy keresztény épület, hisz a nyolcas számhoz kapcsolódva kevesebb dolgot tudunk azonnal felsorolni, mint mondjuk a hármas vagy négyes számra gondolva. Nos, ez többféle magyarázatot is rejthet – ki tudja már ennyi idő távlatából, mi lehet a valós indok. Az egyik magyarázat szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik nap (szombat) volt az ő pihenőnapja, a nyolcadikon hirdeti meg az örökkévalóságot. Egy másik szerint utalhat Jézus feltámadásának napjára is.  Sőt, egyes kutatók a témában odáig merészkednek, hogy a nyolcas szám egy összeg valójában. Elemei a négy (az emberi testre utaló szám), a három (szentháromság), és az egy, mint az egy Isten. Ezt a három számot és az elméletet egyesítve megkapjuk a nyolcast, ill. egy új élet születésének koncepcióját, a megtisztulás lehetőségével.

Akármelyik magyarázat igaz is, a keresztelőkápolnák díszes belseje rendszerint egy márvány kádat tudhat a középpontjában, amelyet a keresztelés során használtak – a keresztséget felvenni kívánó személy a kádban megmerítkezve érkezett további, hittel teli életének első állomására. Nem csoda, hogy kádat használtak, hisz a kb. XIV. század előtti időkben rengeteg felnőtt ember várt a keresztség szentségére – csak jóval később vált általánossá, hogy már kisgyermekkorban megtörtént a keresztelő, s ehhez idomulva az újabb keresztelőkápolnák építése is megállt.

Keresztelőkápolna, Pisa
Forrás: viator.com

De akkor az újabb kori templomoknál hogyan alakul mindez? Hisz keresztelőket a mai napig tartanak. A válasz egyszerű: a kápolnák „beköltöztek” a templomokba, ma már dedikált helyük van a templom épületén belül. Rendszerint még mindig a tisztátalanok helyének tartott bal oldalon, és közel a bejárathoz – megtartva a gyökerét annak a régi szokásnak, amikor a tisztátalanok még nem mehettek be a templomba.

A keresztelőkád is a múlté már – manapság, amikor már a gyerekeknek sem kell megmerítkezni, csak fejüket leöntik némi vízzel, a kis kápolnarészben található, leginkább szenteltvíztartóra hajazó alkalmatosság is bőven elég az ünnephez. A megmerítkezés nem szó szerinti, hanem szimbolikus ma már – ami természetesen a szakrális jellegből semmit nem von le.

Legközelebb a harangtornyokat (campanile) vizsgáljuk meg hasonló szempontból!