Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Dialektusok Umbriában

A hónap lezárásaként megint a dialektusok kerülnek előtérbe, nézzük hát, hogy ebben a kis régióban hányféle variáció létezik.

Persze, pontosan nem fogjuk tudni behatárolni, hiszen ahhoz olyan szintű nyelvészeti feltárásra kellene vállalkoznunk, amihez talán csak kevesen elég bátrak és tájékozottak a témában.

Így, ha dióhéjban is, de azért tekintsük át a közép-olasz helyzetet, már ami a nyelvjárásokat illeti. Umbriában természetesen az umbriai dialektusok vannak jelen, amelyekre azonban a földrajzi közelség okán nagyon nagy befolyással bírtak az olasz nyelv toszkán dialektusának különféle verziói, sőt, egyes helyeken még az is előfordul, hogy egyenesen toszkán dialektust hallhatunk.

Italy_-_Forms_of_Dialect

A közép-olasz dialektusok sorában akkor most soroljuk fel gyorsan, szőrmentén, hogy milyen csoportokra bonthatók az umbriai nyelvjárások (amelyeknek nyilván lehetnek még további, ún. alverziói is, de ebbe nem merünk nagyon belemelegedni.) Az esetek nagy részében zónák alapján jelölhetők ki a csoportok határai.

  • zona nord-occidentale (észak-nyugati terület) – perugino, eugubino, altotiberino)
  • zona sud-occidentale (dél-nyugati terület) – orvietano (varietá della Tuscia/viterbese)
  • zona centro-orientale (közép-keleti terület) – Marche-val határos – maceratese; Spoleto, Foligno, Assisi és Gualdo Tadino városok környékén
  • zona sud-orintale (dél-keleti terület) – Norcia és Cascia környékén
  • l’area lago Trasimeno
  • l’area Terni-Amelia-Todi-Marsciano

Láthatjuk hát, hogy a zónákból önmagukban is elég sok van, így nem csoda, hogy Umbriában is elég magas a beszélt (vagy egyre kevésbé beszélt) nyelvjárások száma.

Közép-olasz dialektusok

Közép-olasz dialektusok

Természetesen a dialektusok között és a standard olaszhoz való viszonyukban fonetikai különbségeket is fel lehet fedezni, amelyekből egy-két példát kiragadva az alábbiakat tudjuk elmesélni:

  • sok esetben az olaszban megszokott ‘t’ hangzó ‘d’-ként jelenik meg az egyes változatokban (potere – podè)
  • a ‘c’ hang helyett gyakran találkozni a ‘g’-vel (acuto – aguto)
  • hímnemű főneveknél egyes számban gyakran jelenik meg a szóvégi, nem megszokott ‘u’ hang
  • hímnemű főneveknél többes számban gyakran jelenik meg a szóvégi, nem megszokott ‘e’ hang

Ezek persze csak kiragadott példák, akik jártasak a fonetikában, fonológiában, azok egészen biztosan még számos, jól megfogható különbséggel tudnák kiegészíteni a fent leírtakat.

Aki szívesen olvasgatna még a témában, annak ajánljuk a wikipédia szócikkei közül pl. a perugiai dialektusról szólót, ami ehhez a változathoz tud egy kicsit közelebb vinni minket.

Egy másik írásban a közép-olasz dialektusokat foglalták össze, aminek mint tudjuk, egy része az umbriai is.

A Marche régióhoz közel eső területek esetén az ún. umbro-marchigiano névre hallgató változatokkal pedig a treccani foglalkozik egy hosszabb cikkben. Itt jól látható az is, hogy valóban, a szomszédos régiók dialektusai szervesen kapcsolódnak egymással, s azzal, hogy ott a régióhatár, az a nyelvi jellegzetességeknek még nem parancsol megálljt.

Hát, röviden ennyit szántunk mára a tudományos megközelítésre, és egyúttal búcsúzunk is Umbriától, ettől az egyébként igen kedves és kicsi régiótól, hogy még apróbb helyekre induljunk. Novembertől az észak-nyugati csücsökben fekvő Valle d’Aosta kerül a fókuszunkba, s végül decemberben majd Veneto-val köszönünk el ettől a majd’ két éve futó rovattól, hogy a helyét valami újnak adjuk át.