Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Dialektusok Ligúriában – 2.

Mivel megígértük, így ma folytatjuk a dialektusok bemutatását, kihegyezve a genovaira, amely kialakulásában számos izgalmas részletet rejt.

Már egészen korán, az i.e. 7 században elértek a görögök Marseille-be, ahonnan – látva, hogy milyen tökéletesen alkalmas a hajózásra az öböl – gyorsan végig is söpörtek a parton, és az öböl nagy részét uralták egy ideig. A ligúrok, akik egy törzs, egy népcsoport voltak ebben az időszakban, már ebben az időszakban megalapították a várost, melyet ma Genovaként ismerünk.

Persze, a görögök előtt már jártak erre kelta, föníciai és egyéb barbár törzsek is, utánuk pedig az i.e. 2. század környékén megérkeztek a rómaiak. Nem volt könnyű dolguk, a számtalan települést uralmuk alá hajtani bonyolult feladat volt – a végkimenetelt nyilván mind jól ismerjük. Ez volt a következő lépés a nyelvre gyakorolt hatásban, hiszen az itt élőknek kötelessége volt a rómaiak nyelvét átvenni, ami érthető okokból nagy befolyással bírt a nyelv fejlődésére – már csak az időtényező okán is, hisz a rómaiak azért eltöltöttek errefelé néhány röpke évszázadot.

Azért valahogy mégiscsak túlélt a ligúr nyelvjárások java része, beszélt nyelvként ugyanis mindvégig őrizni tudták hagyományaikat. Úgy tudjuk, a genovai nyelvnek (?), ha hívhatjuk így, a város egyes negyedeiben is eltérő variánsai vannak, így akár egy városon belül is többféle, egymástól lazán eltérő dialektust is megfigyelhetünk. Na, ez igazán félelmetes egy magyarajkúnak, aki a még szögediekkel is szótár nélkül boldogul, ugye?

A toltedalcassetto oldalán jónéhány kifejezést összegyűjtöttek, amelyek egyértelműen arab, iszlám vonásokat mutatnak, és a mai dialektusokban is élő kifejezésekként vannak jelen.

S nézzünk egy verset, melyet mind genovai, mind a mai olasz nyelven elolvashatunk – tökéletesen szemlélteti a meglévő különbségeket.

A Vorpe e o Crovo   La Volpe e il Corvo
Oh comme ti ë mai bello !…
( Dixeìva a Vorpe ún giorno
A ún crovettin novello
Chí ghe giava d’intorno,
Poi fermo
In scìûnn-a  ròcca
Cón do formaggio in bocca):
Che bella ciûmma möa !
Che sampe ! Che sûffetto !
Lunga e sûperba côa !
Grande e maestoso aspetto !
Perfetto proprio in tûtto !
Ma che peccôu !… ti ë mûtto
O crovo insûperbiva
In sentîse adûlâ,
Ma troppo o ghe pativa
Sentindose ciammâ
Per mûtto !… O cacciò ûn sbraggio
E ghe scappò o formaggio.
Che a Vorpe vëgia lesta
Sûbito a se piggiò:
Oxello sensa testa,
( Bûrlandolo a sbraggiò )
Quanto te costa caa
Un pö de löde !…. Impaa.
  Oh come sei mai bello !…
( Diceva la Volpe un giorno
A un giovane corvo
Che le girava intorno,
E che poi si era fermato
Su una roccia
Con del formaggio in bocca):
Che bella chioma nera !
Che zampe ! Che ciuffo !
Coda lunga e superba !
Aspetto grande e maestoso !
Perfetto proprio in tutto !
Ma che peccato !….Non parli.
Il corvo insuperbiva
Nel sentirsi adulato,
Ma ci pativa troppo
Nel sentir dire
Che era muto !…. Cacciò un urlo
E gli scappò il formaggio.
E la volpe bella lesta
Subito se lo prese:
Stupido uccello,
( Lo canzonava a squarciagola )
Quanto ti costa cara
Un pò di adulazione !…. Impara.

Azt is nagyon érdekes ám látni, hogy a provanszi nyelv hogyan keveredett a ligúrral az évszázadok során, és az irodalomban milyen lenyomatokat hagyott. (Az persze mindenkinek világos, hogy a provanszi nyelv földrajzi okokból fontos a ligúr nyelvjárások tekintetében, hiszen a mai napig ez a terület az olasz-francia határvidéket öleli fel.)

Itt van mindjárt a középkor, a feudális urak udvarai, ahol a szerelmes dalnokok egyre-másra írták-költötték a szebbnél szebb szerelmes költeményeket, verseket, dalokat, amelyekkel az egész nemesi udvart szórakoztatták. Ez már önmagában egy remek alkalom volt a nyelv irodalmi használatára, nem csoda hát, hogy számos nagy név fennmaradt a XII-XIII. század trubadúrjai közül.

Egyik közülük Rambaldo di Vaqueiras, aki kifejezetten sok időt töltött Ligúria és Lombardia területén, rafinált és furmányos nyelvezetét még Petrarca is megemlegette.

Folchetto egy genovai kereskedő fia volt, aki szintén Marseille-ben töltötte ifjúkorát. Szabados nyelvezetű versei miatt hamar az inkvizíció előtt találta magát, azonban ekkor változtatott nyelvezetén. Sőt később családjával együtt kolostorba vonult, majd az 1209-1229 között zajló keresztes hadjáratban is részt vett.

Fentiek is ékes bizonyítékai annak, miért is tartozik a ligúr dialektusok nagy része a gallo-italico csoportba – bár az is igaz, hogy számos egyéb forrás még az arab és görög hatáson túl a szanszkrit nyelv nyomait is felfedezni véli ezekben a nyelvjárásokban.

A témáról bővebben a sanremonews oldalán lehet olvasgatni, ahonnan alábbi képünk is származik. Kellemes időtöltést és jó bogarászást kívánunk mindenkinek, aki tovább foglalkozna ezzel a mi szívünknek igen kedves témával.

poesia