Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Dante írásai – az Isteni színjáték mellett

Az Isteni színjáték mindenkinek elsőként jut eszébe, amikor Dante neve elhangzik.

Fontos azonban leszögeznünk, hogy Dante többi, ránk maradt írása is – így vagy úgy – komoly lenyomatot hagyott a középkori irodalmon és a későbbi olasz nyelv születésére is hatást gyakorolt.

Az Isteni színjátéknak szeretnénk egy külön bejegyzést szentelni, ezért ma tekintsük át, hogy az életművét megkoronázó írása mellett mi minden mással foglalkozott Dante Firenzében, majd hosszú száműzetése idején.

Fiatal éveinek meghatározó élménye a Beatrice iránti szerelem volt, amely Dante költészetének fő alakítója lett. Az 1283-87 közötti időszak termése volt az Il Fiore és a Detto d’Amore verseskötet, amelyek szerelmes költészetét nem klasszikus latin nyelven, hanem vulgáris, vagyis népi verzióban tartalmazzák.

A Le Rime című kiadványnak egy ifjúkori (Le rime giovanili) és egy száműzetésben született része (Le Rime dell’esilio) is van. A kettőt teljesen eltérő stílus jellemzi. Az elsőben a fiatalos hév dominál, és a lovagi idők udvari és udvarlói költészetét idézi fel. A második, későbbi kiadás már a plátói szerelmi témákat inkább egy játékos-erotikus vonulattá alakítja – mindez persze az eltelt évekkel, átalakuló élettel és több tapasztalattal is magyarázható.

Dante: Le Rime – Forrás: parigibooks.com

A Vita Nova 1292-93 környékén íródott mű, a közvetlenül Beatrice halála utáni időszakban járunk tehát. Ennek megfelelően témája a lány iránt érzett szerelme, ami egyben kvázi egy önéletrajzi regénynek is tekinthető. A már korábbi cikkeinkben említett dolce stil nuovo, ami könnyed szövegével, szerelmes témájával az egyik fontos dantei műfaj lett, ebben a műben jelenik meg teljes valójában. A kiadvány prózai részeket is magába foglal, ez fejezetekre bomlik, de szinte homogén történetet alkot.  A verses részei pedig szonettekkel fűzik össze mindezt egy organikus egésszé.

Dante: Vita Nova – Forrás: AbeBooks

A Convivio már a száműzetés idején (1303-1308) született filozófiai munka, ami enciklopédia-szerűen foglal össze olyan fontos ismereteket, amelyek a közéleti szerepvállaláshoz lényegesek azoknak, akik nem rendelkeznek magas előképzettséggel, és a klasszikus latint sem beszélik. Tehát ez a mű is vulgáris verzióban, népnyelven íródott, hisz épp azokat célozza meg, akik ezt a nyelvváltozatot használják a mindennapjaikban. Lényegében itt is láthatjuk Dante azon törekvését, hogy a tudományokat, az irodalmat megpróbálja a kevésbé művelt rétegek számára is elérhetővé tenni. Egy olyan korszakban, ahol a klasszikus latinhoz (főként az egyház és annak közelsége miatt) még mindig eléggé ragaszkodtak, ez egy merőben újszerű próbálkozásnak számított.

Dante: Convivio – Forrás: Feedbooks

S bár a népi nyelv fontosságáról szól a De volgare eloquentia is (1303-1304), ennek nyelve mégis latin. Nem csoda, hisz más a célcsoport! Itt azokat a klasszikus latint beszélő és azt a népnyelvvel szemben támogatókat szólítja meg, akiknek be kellene látni végre, hogy minden olyan, a népet érintő döntésről, ami az életüket befolyásolja (állami ügyek, uralkodói kinyilatkoztatások, vallásos közlések), tájékoztatást kaphassanak az általuk használt nyelven. Ezek miatt is szorgalmazta Dante a vulgáris nyelv irodalmi használatát is – tehát, ha úgy tetszik, két frontos támadást indított. Egyrészt latinul írta meg a latinul beszélőknek, hogy miért fontos a népi nyelv; másrészt népi nyelven adott át ismereteket és irodalmi műveket a klasszikus latint nem bíró régeteknek. Forradalmi munka ám ez – főleg, ha belegondolunk, hogy még mindig csak az 1300-as évek elejét írtuk ekkor!

VII. Henrik német-római császár rövid uralkodása alatt is számos nagy nevű művész elismerését vívta ki, így nem csoda, hogy Dante tollából is született írás őt dicsőítendő. Ebből egyben szépen körvonalazódni láthatjuk a költő politikai álláspontját a korszakban, 1310-1313 között – továbbra is a száműzetésben töltött időszakában.

A három részből álló De Monarchia első részében kifejti, hogy egy univerzális, átfogó uralkodásra van szükség ahhoz, hogy az egység és a béke idejét lehetőség legyen megteremteni. Ehhez egy karizmatikus vezetőre van szükség. A második részben lényegében elismeri az uralkodó jogszerűségét Itália felett. (Itt fontos tudni, hogy a császár eltökélten akarta az itáliai területeket a saját uralma alá hajtani, Lombardiával sok gondja nem is akadt, s bár idővel a milánóiak fellázadtak, ezt könnyedén leverte. Azonban Firenzével, Sienával nem bírt, így az észak-olasz területek igába hajtása nem sikerült. Az uralkodó ráadásul ebben az időszakban halt meg, a pisai katedrálisban van eltemetve.)

Dante: De Monarchia – Forrás: studiarapido.it

A harmadik részben Dante azt fejtegeti, hogy az uralkodó minden esetben Isten által választott és felé felelősséggel tartozó személy, így a pápának nem alárendeltje – ugyanakkor köteles az egyházfőt, mint Isten földi helytartóját, tisztelni.

Az utolsó, általunk említendő műve Danténak a La questio de aqua e terra, ami lényegében egyik veronai beszédének leirata. Ez az anyag filozófiai témákat fejteget, foglalkozik a földközpontú világgal, amely nézőpont a korszakban viszonylag elfogadottnak számított. Ez a beszéd volt többek között az egyik előtanulmánya az Isteni színjáték Paradicsom fejezetéhez.

Hú, hát elég sok dolog került ki Dante tolla alól ebben a röpke pár évtizedben, írásaira pedig a szerelem, a filozófia, a politika, a vallás és a nyelv egyaránt hatott. Minden fontos impulzust, ami érte, megtalálunk egyik vagy másik munkájában, ami egészen jól kirajzolja a költő széles látókörét és irodalmi jelentőségét is. Reméljük, hogy ezzel megint tettek velünk egy lépést az idén 700 éve elhunyt költő megismerése irányába. S ahogy ígértük, nemsokára jön az Isteni színjáték is – na persze nem vagyunk annyira nagyképűek, hogy elemzésnek hívjuk a következő cikket, mindössze egy helyre gyűjtünk róla pár érdekes információt. Várjuk Önöket!