Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Codex Amiatina

Némi alkotói szünet és egy varázslatos toszkán út után újra egy könyv került a fókuszunkba, s ahogy tavaly egy nagyon szép kiadvánnyal indítottunk egy hosszabb szünetet, úgy most egy másikkal vesszük fel újra a fonalat.

A mai témánk a Codex Amiatina nevű kiadvány lesz, amely az egyik legrégibb, és egyik legjobb állapotban fennmaradt biblia a középkorból. Megírását az i.sz. 692-vel kezdődő időszakra teszik, létrejöttének helye pedig a mai Anglia területén fekvő, annak idején Northumbria-ként ismert terület volt, azon belül is a Wearmouth-Jarrow apátság. Ceolfrid apát indítványozta az akkor három példányban születő biblia megírását, amelyek közül kettő apró részleteiben, a fent említett darab azonban érintetlenül maradt ránk – nevezik is ezért minden bibliák anyjának
Mi is a története ennek a páratlan vallási, művészeti, történelmi alkotásnak? A munka évekig tartott, a három példány elkészülte iszonyú időt és energiát emésztett fel. A monostor földeket tartott fenn, azon pedig mintegy 2000 barmot tartottak, amelyeknek árából a szükséges mennyiségű, jó minőségű pergamenhez juthattak hozzá. Kellett is bőven belőle, hisz a megmaradt példány (s nyilván a másik kettő is) mintegy 1030-1040 pergamenlapot tartalmaz, tehát 2060-2080 oldal hosszúságú. A biblia nem csak a kidolgozottságát, hanem a méreteit tekintve is rendkívül impozáns. 49 x 34 cm oldalméretével és 18 cm-es vastagságával állítólag 34, más források szerint közel 50 kg-ot nyom.
Latin kódexírással készült, minden oldalán két oszlop található, melyek egyenként 43-44 sort tartalmaznak.
A könyv a legszebb formában fennmaradt példája a középkori kalligráfiának, így valóban sok szempontból felbecsülhetetlen érték és kincs.

Codex Amiatina (Forrás: wikipédia)

Jelenleg a firenzei Biblioteca Laurenziana ad neki otthont, de az is egy érdekes történet, hogy mindaddig, míg odakerült, milyen utat járt be.
Ceolfrid, az apát, aki a bibliák megszületése felett bábáskodott, idős korában úgy döntött, hogy élete utolsó, Rómában irányuló zarándoklatára magával vitte az egyik darabot, hogy II. Gergely pápának ajándékozza. Sajnálatos módon Ceolfrid az út során meghalt, nem ért el Rómáig, s a biblia maga mintegy teljes évszázadra eltűnt. Az első ismert, új helye a Monte Amiata nevű lávahegyen álló San Salvatore monostor (Siena tartományban, Toszkánában), innen is a neve.
A kódexet ezen a helyen őrizték rejtve mindegy ezer éven át. (Mivel az eredeti most már Firenzében van, egy nem régi másolatát azért a San Salvatore kolostorban is meg lehet csodálni.)
Firenzébe egyébként egyenesen ebből a kolostorból került, 1786-ban II. Leopold Habsburg herceg utasítására, s azóta is ott őrzik a Biblioteca Laurenziana-ban. Erről a fantasztikus helyről már írtunk korábban, böngésszék át ezt az egyébként építészetileg is remekbe szabott intézményt, amelynek fontos részletei Michelangelo keze munkáját dicsérik.
Akit részletesebben érdekelnek a monostorokban készült kéziratok, és a középkori irodalom, annak ajánljuk figyelmébe a Firenzei Egyetem gondozásában 2014-ben írt Mario Marrocchi könyvet, mely a  “Monaci scrittori San Salvatore al monte Amiata tra Impero e Papato (secoli VIII-XIII)” címet viseli.

Mario Marrocchi: Monaci scrittori (2014, Firenze)