Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Ceppo di Natale – hagyomány, legenda és sütemény egyben

Miután a panettone és pandoro elkészítését végignéztük, ajánlunk mást is, ami olasz, édes és érdekes.

Próbáltunk találni olyan recepteket idén, amelyek között könnyű és bonyolult is van. Az egyszerű recept fekelé haladva most eljutottunk a ‘ceppo di Natale‘ nevű édességhez, amelynek elmeséljük a háttértörténetét. Aki picit beszél olaszul, a ‘ceppo‘, azaz törzs szóból kitalálhatja, hogy bizony, olyan sütiről van szó, amit mi is ismerünk: nem más ez, mint a fatörzs.

De nézzük, mi is ez a hagyomány – mielőtt berohanunk a konyhába krémet kavarni. Nos, jelen pillanatban Európa nagy részén eleme a karácsonyi hagyománynak egy nagyobb fahasáb elégetése a családi tűzhelynél, a kandallóban vagy kályhában. A szokás egészen a 12. századig visszanyúló paraszti hagyományokban gyökerezik: annak idején a családfő tette bele a hasábot a tűzbe, amelynek lassan kellett égnie. A lángok felett karácsonyi jókívánságok hangzottak el, a családfő köszöntőt mondott. Miután a hasáb elégett, a hamujából félretettek egy keveset, amelyet a következő évi hasáb alá beszórtak. A hiedelem szerint ezzel biztosították azt, hogy évről-évre jó legyen a termés, bőséges időszak érkezzen. A hasáb szimbolizálta a termékenységet is mind a családra nézve, mind pedig a háztartás állataira vonatkozóan.

Az, hogy milyen típusú fát használnak ‘ceppo’-ként, országról országra változik. A franciák például jellemzően valamilyen gyümölcsfát választanak. Több országban népszerű a tölgy vagy a fenyő, de az olaszoknál az olíva is előfordul, főleg Umbria és Emilia-Romagna tartományokban.

Ceppo di Natale – Forrás: nataleauguri.com

A hagyomány azonban még régebbre, egyértelműen a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza, ugyanis abban az időben Babilonban Nimródot, akit napistenként tiszteltek, legyőzték ellenfelei egy harcban, ám ő újraéledt. A fatörzs szimbolizálta a halálát, a lángok biztosították a meleget és biztonságot a következő évre. Újraéledésére pedig valamilyen örökzöld növénnyel emlékeztek, s talán részben ezért állítunk fenyőt is decemberben. Az új életre kelő Nimródról azt tartották, hogy az emberiség megmentője.

Sokszor érdekes egyébként látni, hogy a keresztény vallás (mint valószínűleg az összes többi világvallás is) mennyi szokást vett át a pogány időkből. Ezeket aztán minden nagyobb egyház újraértelmezte és átfazonírozta a saját képére, így az emberek a régi hagyományokat nem felejtették el – még ha ma sokukat máshogy is magyarázzák már.

Mivel az élet sokat változott, és nincs mindenkinek otthon kandallója, a hagyomány is próbált új utakat találni magának. Talán éppen ennek köszönhető a már említett sütemény születése, amely ugyanúgy a ‘ceppo di Natale‘, vagy annak szinonímája, a ‘tronchetto di Natale‘ nevet viseli – nemes egyszerűséggel jöjjön most a fatörzs süti.

Sokféle recept érhető el, hisz van, aki sima, más kakaós piskótából készíti. Előbbiek kakaós, utóbbiak vaníliás jellegű krémmel töltik a szép kontraszt kedvéért. Mindenkinek van tuti dekorációs tippje is – lehet villával csíkokat húzni a sütihengerre, hogy a valódi fatörzs hatását imitálja. Mások tört csokilapkákkal érik el ugyanezt a hatást. Mi most egy példát mutatunk erre, ez a giallozafferano recepje. Aki nem szeret sokat pepecselni, annakez nem lesz nehéz. Aki rutinos, az nyilván trükközhet vele akár töltelék/krém szempontjából, akár dekorációban.

Ceppo di Natale

Hozzávalók:

10 dkg liszt

14 dkg cukor

5 tojás

1 dkg méz

1 csomag vanillin cukor

1 csipet só

A krémhez:

30 dkg tejszín

30 dkg olvasztott csoki

Válasszuk szét a tojásokat. A sárgákat keverjük össze 9 dkg cukorral, a sóval, vanillincukorral és a mézzel kifehéredésig. A maradék cukorral verjük habbá a tojásfehérjéket, és óvatosan forgassuk a masszába. A legvégén adagoljuk hozzá finoman az átszitált lisztet és kevergessük homogénre. Egy nagyméretű tepsibe, sütőpapírra oszlassuk el egyenletesen a tésztát, kb. 1 cm vastagságú legyen. 220°C-on kell sütni max. 6-7 percig. Ezalatt egyszer se nyissuk ki a sütőt – a tészta felülete pedig legyen aranyszínű. A sütés után azonnal emeljük ki a tepsiből, és papírostul helyezzük egy sima felületre, szórjuk meg finoman cukorral, majd folpack-kal csomagoljuk be, hajtsuk is alá – ez azért fontos, mert így a tészta nem szárad ki, megőrzi a benne lévő nedvességet és rugalmas marad. Ez a feltekerésnél elengedhetetlen.

A tejszínt közben melegítsük fel, és tegyük bele felolvasztani szánt csokit. Amikor a csoki teljesen felolvadt, vegyünk le a tűzről és tegyük rögtön fazekastul egy jéggel teli tálba. Ekkor elkezdjül felverni robotgéppel – jó sokáig, 10-15 percig is eltart, amíg kenhető krémet kapunk belőle.

A krém felét kenjük rá a kihűlt tésztára, amit kicsomagoltunk, oldalt 2-2 cm helyet hagyva, hogy a krém ne maszatoljon össze mindent.

Miután az alsó folpack segítségével feltekertük, a krém másik felével kenjük meg alaposan a hengert, amit kaptunk. Ez a süti aztán kedvünk szerint dekorálható és varázsolható karácsonyivá – és garantáltan gyorsan el fog fogyni.

Ha nem nagyétkű vagy elég édessszájú a család, akkor ne feledjék: pár napig jól elvan a süti a hűtőben is, de ha túl nagynak ítéljük, dekoráció nélkül a fele nyugodtan lefagyaszható!

Mindenkinek kellemes időtöltést kívánunk – a konyhában és a sütistányérok felett is!

Tronchetto di Natale – Forrás: libero.it