Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Casa di Boccaccio

Ha már Certaldo-ban kirándulunk, egyik fő látványosság értelemszerűen a XIV. századi költő háza.

Boccaccio legfrissebb ismereteink szerint 1313-ban Certaldo-ban született, bár apja munkája miatt számos utazás és költözés jellemezte a gyerek- és fiatalkorát. Firenzében és Nápolyban is sok időt töltött, utóbbi városban Anjou Róbert uralkodása alatt járt, itt vonták bűvkörükbe a könyvek s formálták, alakították érdeklődését az irodalom irányába.

Úgy tudjuk, hogy a ma Boccaccio házaként aposztrofált épület elődje volt valóban az, ahol a költő élete utolsó éveit töltötte.

Természetesen azóta többször megújult és átalakult a ház. Az 1800-as években egy márkinő, aki maga is az irodalom szerelemese, valamint Lord Byron jó barátja volt, megvásárolta a házat. 1826-ban került oda Pietro Benvenuti freskója, amely Boccaccio-t az íróasztalánál ábrázolja. A márkinő idővel az államra hagyományozta a házat, azzal a megkötéssel, hogy örökösei halála után a hatóságok gondozzák, ápolják azt, és a költő emlékét őrizzék meg.

A legújabb kori felújítások közül az egyik legjelentősebb a ház szinte újjáépítése volt, hiszen a II. világháborúban a szövetségesek bombázásai során csúnya találatot kapott, majdnem teljesen megsemmisült. Egyik fala, épp az, amelyen Pietro Benvenuti Bocciaccio-t ábrázoló freskója látható, csodálatos módon sértetlenül fennmaradt és túlélte a háború pusztításait.

Pietro Benvenuti – freskó (szerkesztőségi fotó)

Érdekesség, hogy a bombázás során a falból jónéhány, több évszázaddal ezelőtti cipő került elő, amelyeket a háború nélkül talán sosem fedeztek volna fel. Nagy hatást gyakorolt a felfedezés a korabeli divatról alkotott képünk kiegészítésére. A cipőket vélhetően a folyamatos háborúskodások során, mint értéket rejtették el az ott lakók a falba, hogy aztán az utókor valóban kincsként értékelhesse azokat.

Pantofole (szerkesztőségi fotó)

A háborút követően elindult a felújítás, de folyamatos pénzügyi nehézségek és szervezésbeli problémák miatt ez sokáig húzódott, 1957-ben nyitották meg végül a nagyközönség előtt. Ezt követően 2005-ben újabb fenntartási és felújítási munkákat végeztek, ekkor nyerte el mai formáját a múzeum, amelyet ingyenesen látogathatunk.

Az épület több szintből áll, ahol a különböző termekben Boccaccio életének egy-egy szeletére láthatunk rá – van itt könyvtár, dolgozószoba, amelyek pici képet adnak arról, hogy hogyan élhetett a hatalmas költő sok száz évvel ezelőtt.

A toronyba egy szűkös lépcsőn lehet feljutni, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Valdelsa vidékére.

Casa di Boccaccio – kilátás (szerkesztőségi fotó)

S ha már itt tartunk – több cikkünkben előkerült a Valdelsa kifejezés, de nem tisztáztuk mindeddig, mi is ez valójában. Nos, a képlet egyszerű, a környék települései az Elsa nevű folyó völgyében helyezkednek el. (Az Elsa a Firenzén átfolyó Arno mellékfolyója.) Mivel a völgy olaszul úgy hangzik: ’valle’, nem nehéz kitalálni, hogy a Valdelsa az Elsa völgyét jelenti, egy különös összevonása a nyelvtanilag helyes Valle d’Elsa kifejezésnek.

Ma ismét sokat tanultunk Olaszországról, miközben képzeletben utazunk is egy kicsit. És még nincs vége!