Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Calabria – ebben a hónapban újra délen járunk

Mivel Calabria a csizma orra, ma újfent egy déli régió megismertetésébe fogunk bele. A lassan már megszokottá váló koncepció mentén ma történelmi hátterével foglalkozunk kicsit.

Calabria, mint ahogyan azt már a ‘Tartományok‘ címszó alatt is megvitattuk, igazi mediterrán klímájával az egyik legklasszabb célpont a tenger és a hőség szerelmeseinek – akik pedig a hűvösebb időt kedvelik, azoknak a tél ideális, bár fagyoskodni akkor sem kell, 10°C alá ritkán esik a hőmérséklet.

Calabria történelme nem bővelkedik olyan nagy fordulatokban, mint ahogyan azt majd egy-két, északibb részen található régió esetén látni fogjuk, ugyanis a dél-olasz terület a Nápolyi Királyság, azaz a Regno di Napoli része volt évszázadokon át.

De menjünk csak sorban. Talán kevesen tudják, hogy a Calabria-ban a legkorábbi emberi jelenlét nyomaira 1961-ben bukkantak a tudósok. Történt ugyanis, hogy a Grotta del Romito nevű barlangban rátaláltak egy “bos primigenius” nevezetű, már kihalt szarvasmarha-féléről készült rajzra. A leletet kb. 11 000 évesnek becsülik, tehát Krisztus előtt kb. 9000 évvel keletkezhetett. Mi ez, ha nem történelem, igaz?

Grotta del Romito - bos primigenius

Grotta del Romito – bos primigenius

Természetesen a régió történelme további érdekességeket is rejt.

A legenda szerint több calabriai város alapítása is Beschio Aschenazzi-hoz köthető, akit egyenesen Noé leszármazottjaként tartanak nyilván, és az ő családjának “számlájára írják” Európa és Nyugat-Ázsia benépesítését – a már jól ismert özönvíz után.

Az i. sz. I. évezredben – ahogy azt már több alkalommal is láttuk – az appennini-félsziget hol római, hol bizánci, hol görög, hol longobárd, hol pedig normann uralom alatt állt – ezek a népek egymást követve uralkodtak a helyi lakosságon, és hagytak sok esetben ma is látható jeleket a kultúrán, építészeten.

S hogy a hozzánk már közelebb álló, modern kori történelemre rákanyarodjunk, máris láthatjuk, amit fentebb elővezettünk: A XIII-XIX. század között Calabria a Nápolyi Királyság részeként létezett, többnyire spanyol fennhatóság alatt.

Regno di Napoli

Regno di Napoli

A XIII. században II. Frigyes, a Német-Római Birodalom és a Szicíliai Királyság kettős uralkodója (Hohenstaufen ház, mely Corradino-val kihalt) kormányozta a déli területeket. Az ő és fiai idejében meglévő feudális rendben az uralkodók megpróbálták a nemességet is teljes mértékben a korona uralma alá hajtani és jogaikat kicsit megnyirbálni. A későbbi uralkodók emiatt szembe is találták magukat a nemesek elégedetlenségével, mely a ‘Costituzione di Melfi’-ben, azaz a melfi-i összefogásban csúcsosodott ki – a bárók, nemesek 1484-ben megpróbálták korábbi jogaikat érvényesíteni, és szembemenni az uralkodóval. Ennek eredményeként a király értelemszerűen nem a maga kárára adott több jogot a nemeseknek, hanem a jobbágyokéra, akik emiatt egyre inkább szenvedtek az elnyomástól, felkelni azonban sem erejük, sem a megfelelő képzettségük nem volt adott.

Castello di Malconsiglio

Castello di Malconsiglio – a Costituzione di Melfi helyszíne

A XV. századtól a spanyol uralom válik meghatározóvá a térségben, s a Nápolyi Királyság jelentős hatalommá alakul – olyannyira, hogy a milánió Sforza-k egyikét, Ludovico il Moro-t kifejezetten zavarja és félelemmel tölti el. Ennek okán 1492-ben VIII. Károly francia király segítségét kéri a vélt nápolyi terjeszkedés megakadályozásához. (Ez a kaland újabb érdekes fordulatokban gazdag, de majd Lombardiánál bővebben is kivesézzük.)

Map_of_Italy_Regno_di_Napoli

A XVIII. század elején a spanyol és az osztrák ún. örökösödési háborúk hatást gyakorolnak Calabria történetére is, IV. Ferdinánd, Nápoly uralkodója ugyanis feleségül veszi Mária Terézia egyik lányát. (Itt érdekes látni, hogy a császárnő hogyan házasította ki gyermekeit, és hogyan szőtt szinte hálót Európára. Nápolyi királyné lett az egyik lánya, francia királyné a másik, egyik fia Toszkána ura lett, a másik pedig őt magát követte a trónon. Impozáns família, meg kell hagyni.)

A XIX. század Napóleon bevonulásával kezdődik, a francia uralkodó konkrétan az egyesülés előfutárának is tekinthető Olaszországban, hiszen lényegében a saját uralma alatt egyszercsak egyesíti az Appennini-félszigetet, és megalapítja először a Repubblica-, majd természetesen a Regno Italiana-t is, melynek élére mindjárt meg is koronáztatja magát.

Napóleon után a restauráció évei következnek, minden európai uralkodó igyekszik jól kijönni ebből a zavaros helyzetből. A dél-olasz vidékeken osztrák uralom stabilizálódik, amit az 1800-as évek első felének forradalmai még nem tipornak el, de az 1860-as egyesülés már határozott véget vet neki.

A régió XX. századi történelme szintén hasonló a többi dél-olasz régióéhoz, az I. világháború ide nem ért el, a II. viszont annál inkább – gondoljunk csak a szövetséges erők partraszállására. 1946 óta – csakúgy, mint a többi olasz régió – Calabria is az Olasz Köztársaság része.

Calabria egyébként számos szempontból kifejezetten érdekes területe Olaszországnak, és az üdülésen kívül a nyelvtanulók paradicsoma is lehet, hiszen itt található (Reggio Calabria) az egyik olyan egyetem, mely szinte bármilyen szintű olasz nyelvtudással – a megfelelő szintű csoportba bekapcsolódva – várja a tanulni vágyókat. Nyaralással összekötve sem utolsó program!

Jövő héten erről és más érdekességekről is szó lesz a hónap régiója rovatunkban. Várjuk Önöket!