Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Basilicata – a régió, és amit ott találhatunk

Történelmi kisokosunk után ma szeretnénk kicsit a régió bemutatására fókuszálni, hogy egyre több ember ismerje meg Olaszország kevéssé populáris részeit is.

Ez nagy feladat, hiszen a 20 régióból javarész 5-6 olyan van, amely az átlagember úticéljai között szerepelhet, azonban sose felejtsük el, hogy Itália ritkábban emlegetett részei semmivel sem kevésbé szépek vagy érdekesek – csupán nem kerültek a figyelem középpontjába. Talán ezen picit tudunk változtatni ezzel az új rovattal, amelyet mind az informálódni, mind a tanulni vágyók használni tudnak.

A ‘Tartományok‘ címszó alatt láthattuk már, hogy a régió majdnem fele-fele arányban hordoz hegyvidéki és dombsági jellemzőket, mindösszesen 8-10%-a síkság. A régiót Puglia, Campania, Calabria határolja, délen a Jón-, dél-nyugaton pedig a Tirrén-tenger övezi – így Basilicata két különböző tengerparttal rendelkezik – nem csoda, hogy az ide érkező turisták egy nagy hányada választja fürdőzési céllal ezt a területet. Éghajlata a tengerpartokon mediterrán, a belső területeken kontinentális jellemzőket hordoz.

Történelmi kitekintőnkben többször emlegettük Basilicata régiót Lucania-ként – az elmúlt évszázadok során hosszú ideig így hívták a területet. Láthatjuk majd ennek ékes bizonyítékát a dialektusok kapcsán, ugyanis azok megnevezésében Lucania a mai napig él.

Minket felcsigázott ez a névbeli kettősség, úgyhogy kicsit megnéztük, milyen okok állhatnak a háttérben. Ercolina Milanesi egy tömör és szép összefoglalót adott erről a témáról – engedtessék meg, hogy az olaszul nemtudóknak, és az időhiánnyal küzdőknek dióhéjban összefoglaljuk a lényeget:

Lucania történelmi térképe

Lucania történelmi térképe

Nos, ez pedig abban áll, hogy aki Basilicata régió szülötte (mely nevet hivatalosan 1948 óta viseli a régió), sokkal inkább Lucania-nak hívja, érzi és vallja a területet, mint Basilicata-nak. A név vonatkozásában egészen a régmúlt időkig visszanyúló magyarázatok vannak. Egyes források görög eredetet tulajdonítanak a névnek (leucos = bianco, lucente – azaz fehér vagy fénylő). A szanszkrit kifejezés, amit használtak: luc – luce, luminositá – azaz fény, ragyogás, ami szintén erre utal. Ennek magyarázata pedig a területen jelenlévő számos, mészkőben gazdag térséget jelölheti, így látható, hogy a régió már a régmúlt korokban beszédes nevet kapott.

A Basilicata név eredetét a bizánci uralomig vezetik vissza, ahol is a területet ‘terra del Basileus (Re)’, azaz a ‘király földje’ névvel illették.

basilicatatit

A nevek használata folyamatosan váltakozott, a XX. század elején épp a Lucania elnevezés volt az elfogadott (1932-1948), majd az alkotmány a Basilicata megnevezést tette hivatalossá, ezt használják a mai napig is.

Na, de hogy másról is essék szó, vegyük előre egy picit a konyhát. Olaszország egészére vonatkozóan vég nélkül tudjuk sorolni a tipikus ételeket, azonban ezen belül is minden régiónak van valami saját, exkluzív étele, amelyről messze földön híres. Basilicata régióban sincs ez másként, a finom borokon, a szalámik és sajtok nagy választékán, és a Matera-i kenyéren túl a készételek között kalandoznánk kicsit.

Sanguinaccio dolce

Sanguinaccio dolce

Ami számunkra egy nagy meglepetés volt, az az ún. sanguinaccio, dolce elnevezéssel csokoládés verzióban is. Szavakkal nehéz leírni az érzést, ami először végigfutott rajtunk – édes nyalánkság sertésvérből (sangue = vér). Sanguinaccio néven egyébként sokféle termék készül Itáliában, hasonlít kicsit talán a mi véres hurkánkhoz. Azonban a sanguinaccio dolce, melyhez receptet is adunk a bátrabbaknak, egy igazán különleges édesség. Elkészítéséhez kakaót, lisztet, bort is használnak a sertés vére mellé, s mielőtt még forogni kezd a szemünk, azért a fenti képen nem néz ám ki rosszul.

Ha valakinek szüksége lenne egy kis képes mankóra, akkor természetesen videó is rendelkezésre áll – hadd készüljön otthon is egy kevés sanguinaccio. Egy jó kis disznóvágás estéjén atomcsapásnyi édességként nyugodtan tálalható.

Holnap a régió kulturális és tudományos életéről lebbentjük fel a fátylat, tartsanak velünk akkor is!