Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Az umbriai konyha rejtelmei

Többször említettük már, hogy Umbria gyakorlatilag Itália zöld szíve. De hogy ez mit is jelent élelmiszeripari szempontból? Lássuk!

Olaszországban, ezen a középső vidéken a termőföld rendkívül alkalmas arra, hogy kifejezetten – még olaszországi viszonylatban is – kiemelkedő minőségű élelmiszeripari termékeket állítsanak elő.  S hogy mik a legtipikusabb fogások, alapanyagok? Ezt tekintjük ma át.

Umbria híres arról, hogy az édességek általában valamilyen ünnephez kapcsolódva kerülnek az asztalra, ezek közül az egyik legtipikusabb a rocciata, amelyet kivétel nélkül mindig kígyó formában készítenek el, és a torciglione. Persze, vannak fánkok, torták és egyéb finomságok, de ma ezzel a vicces kígyóval és patkóval foglalkozunk kicsit.

Torciglione

Torciglione

A torciglione egy mandula alapon  készülő süti, amelynek a szárazanyagtartalmát a darált mandula adja – nem a legolcsóbb és leggazdaságosabb sütik egyike. Tésztáját hamar elkészíthetjük, tölteléke nincsen, viszont dekorálni nagyon jól lehet. A tésztát jellemzően kígyó alakúra tekerik, kávébabból szemet készítenek, és – milyen jó móka is lehet kicsi gyerekekkel – tetejét a lehető legkreatívabb módon próbálják díszíteni. A ravasz bevágásokkal még a kígyó bőrének mintázatát is imitálni lehet!

Rocciata di Assisi

Rocciata di Assisi

A rocciata egy nagyon vékonyra kinyújtott tészta, amelyhez meglepően kevés hozzávaló szükséges. Töltelékét vékony almaszeletek, és tipikusan őszi ízekkel rendelkező finomságok (dió, füge, mazsola) adják, mert a sütit tipikusan ősszel, egész pontosan leginkább halottak napja környékén készítik előszeretettel. A magvakkal és szárított gyümölcsökkel megtöltött tésztát feltekerik és patkó alakúra hajtva viszonylag rövid idő alatt megsütik. Ropogós tésztája és a benne lévő édes töltelék miatt egy kimondottan finom, nyomokban talán egy picit a mi rétesünkhöz hasonló süteményről van szó. (Állítólag eredete egészen a Nyugat-római Birodalom bukását követő időszakra vezethető vissza, amikor is az ide érkező északibb népektől a helyiek a receptet ellesték.)

Az előételek között ott sorakozik a bruschetta, ami az egyik leggyakoribb olasz előétel is egyben – a tökéletes alapanyagok mind rendelkezésre állnak hozzá helyben.

A főfogások között a tésztaételek és a bárány mellett nagyon nagy jelentőséggel bír a galamb (gyakran sütik nyárson), és alapanyagként a szarvasgomba, ami igen nagy mennyiségben található meg errefelé, és a minősége is kiváló. Mivel a felkutatása kissé macerás, az ára nem épp barátságos – ahogy az abból készült ételeké sem általában.

Nagy hagyománya van a sajtoknak és a szalámiknak is, ez utóbbiak közül az egyik legérdekesebb a ‘coglioni di mulo’, ami nevét nem véletlenül kapta. Ahogy az a képen látszik, a szalámi alakja implikálja az elnevezést, az öszvér igen hasonló alakú testrészéről (gy.k.: a heréiről) van ugyanis szó.

Coglioni di mulo

Coglioni di mulo

A konyhai szárazanyagok közül elég népszerű még a lencse, a bab és a csicseriborsó is, amelyekből számtalan receptet találunk az olasz konyhás oldalak tömkelegén.

Aki az umbriai konyha rejtelmei kapcsán egy nagyon átfogó képre vágyik, annak ajánljuk meleg szívvel a tipicamenteumbria oldalát, ahol kedvükre mazsolázgathatnak egy elég átlátható csoportosítás mentén azokról a finomságokról is, amik ma nálunk kimaradtak.

Kellemes bogarászást, jó kísérletezgetést és étvágyat kívánunk!