Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Abruzzo – egy ritkán emlegetett olasz régió. Történelmi kitekintő

Mi mindent lehet tudni Abruzzo-ról? Történelméről, kultúrájáról, földrajzáról, ünnepeiről és dialektusairól ejtünk szót sorozatunkban, mely egy kicsit talán közelebb hozza hozzánk ezt a kevéssé ismert területet Olaszországban.

A kellő ráhangolódáshoz stílszerűen elindítottam a Don Camillo* című filmek zenéjét, melyet Alessandro Cicognini, Abruzzo régió szülötte szerzett. Akinek van kedve, az alábbi videó elindításával szintén hozzáigazodhat lélekben a mai írásunkhoz – csak egy kattintás és mehet az olvasás tovább:

Nos, amit már a “Tartományok” címszó alatt honlapunkon eddig is tudni lehetett Abruzzo-ról, értelemszerűen nem ismételnénk, igyekszünk inkább olyan információkkal traktálni az olvasót, amiről még eddig nem volt szó. Nézzük hát elsőként dióhéjban Abruzzo régió történelmét – érdekes lesz látni, milyen stációkon haladt végig az évszázadok során (a Nyugat-Római Birodalom bukását követően) ez a terület, s később a soron következő régiókkal összehasonlítani, miben azonos és miben eltérő a históriájuk.

VI. század – a középkor ezen időszakában – melyet sötét középkornak** is neveznek – longobárd uralom alatt állt a terület. (A longobárd elnevezés valószínűleg hosszú szakálluk miatt ragadt rá a népre, s feltehetően észak-európai származásúak voltak.) Itáliát ezekben a századokban javarészt a longobárd és bizánci fennhatóság jellemezte, egyes területeken a két népcsoport folyamatos harcai miatt felváltva. Nyelvész kutatók szerint az olasz katonai nyelvben igen sok, ebből az időből származó, tehát longobárd gyökerekkel rendelkező szó maradt fenn.

A longobárdok a félszigeten

A longobárdok a félszigeten

VII. századtól – a feudalizmus kora – ebben az időszakban az ún. signoria-k, vagy uradalmak jellemezték a társadalmat, jobbágysággal, vazallusokkal és nemesekkel – ahogy azt már iskolai tanulmányainkból mind jól tudjuk. A két évszázad során Abruzzo-ban számtalan monostor és kastély épült, melyek közül néhány ma is szép mementója ennek a kornak.

936. – ez az év az, amikor a Marsi dinasztika korszaka elkezdődik. Hogy kik voltak ők? Valószínűleg frank ősökkel büszkélkedhettek, azonban Abruzzo területén sikerült a X. század második felében függetleníteniük magukat az épp uralmon lévő Spoleto-i hercegségtől. Ezt a függetlenséget egészen 1143-ig, a normannok érkezéséig meg is tartották. Számos földterülettel (feudum) rendelkeztek, s máig az egyik legjelentősebb abruzzo-i nemesi családként hivatkozzák őket.

XII. század – megérkeznek a normannok, akik délről, a tenger felől hódítják meg a félszigetet, s a délibb részekre már a XI. században eljutnak. Abruzzo kicsit távolabb esett a szicíliai csücsökhöz képest, így ide némi késéssel értek csak el. Erre az időre Abruzzo már a Szicíliai Királyság részét képezi.

Normann hódítás

Normann hódítás

XIII. század – ez II. Frigyes kora, aki óriási jelentőségű történelmi személye volt nem csak az itáliai, de az európai múltnak is. Az ő idejében alapították L’Aquila városát, ami ma a régió székhelye. Ezt a funkciót Frigyes korában egyébként Sulmona töltötte be.

1244. Pietro da Morrone szerzetes, aki sokáig egy barlangban élt aszkéta életet, megalapította a celesztinusok rendjét, ami a bencés rend egy ága volt. Da Morrone-t V. Celesztin néven választották pápává. Egyes források szerint a konklávé szokatlanul hosszú ideig, két évig képtelen volt pápát választani, s végül a már elég idős Pietro da Morrone-ra esett a választásuk. Ő korábbi (remete)életmódja miatt eleve alkalmatlan volt a már akkor is inkább politikai, mint tisztán vallási pozíció betöltésére, amit hamar felismert – így ő volt az első pápa, aki tisztségéről önként lemondott.

XIV-XV. század – ebben az időszakban – ahogy az Itáliai-félsziget más részein is – az Anjou- és a spanyol Aragóniai-ház küzdelmei zajlottak a terület felett, majd a

XVI. század – Bourbon-kor veszi kezdetét.

XVIII-XIX. század – 1798-1807-ig a terület a Repubblica Partenopea része volt, majd következett egy olyan időszak, amit az olasz történelemben a ‘Risorgimento’ néven emlegetnek. Jellemezte a kort az 1848-as európai forradalmak hatása, és ez a régió is része lett az 1861-ben Garibaldi hosszas munkájának köszönhetően megszülető Regno d’Italia-nak, azaz az egységes Olasz Királyságnak, ami Olaszországot majdnem teljes egészében a mai formájára alakította. A régió ebben az időben Molise-t is a saját területként kezelte, Molise csak jóval később vált különálló régióvá.

XX. század – a régióból az évszázad legelején sokan vándoroltak ki az amerikai kontinensre – ez a jelenség egyébként majd’ egész Olaszországra jellemző volt  mind a század elején, mind pedig a II. világháború környékén. Természetesen a gazdasági nehézségek és a háború borzalmai indították az embereket ennek a csodálatos országnak az elhagyására.

A II világháború idején – talán kevesek tudják – Abruzzo területén internálótáborok működtek, és – mivel a háború első éveiben Olaszország Mussolini révén a németek szövetségese volt – a régió nagyon komoly bombázások elszenvedője volt. Rengeteg ember veszítette életét az egyre fokozódó támadások miatt, amelyek a székhelyet, L’Aquila városát sem kerülték el.

Itt húzódott egyébként a németek egyik fontos védelmi vonala, mellyel a délről érkező szövetséges erőkkel szemben (akik Szicíliában szálltak partra) próbálták tartani magukat. Ez az ún. Linea Gustav.

Linea Gustav

Linea Gustav

A régió 1944-ben szabadult fel, s az előbb említett kivándorlási hullám ismét éreztette a hatását – iránya már Észak-Európát is célba vette.

2009-ben L’Aquila városa súlyos földrengés helyszíne volt – erről számtalan tudósítás hangzott el nálunk is, hiszen gyönyörű épületekben keletkezett óriási kár, és sokak maradtak fedél nélkül.

Reméljük, hogy kis történelmi gyűjteményünk árnyaltabb képet adott a régióról, azonban itt még korántsincs vége.

Aki készen áll Abruzzo kapcsán egy földrajzi és kulturális kalandra is, az mindenképpen tartson velünk a következő cikkben is, amelyet 1-2 héten belül közölni fogunk mindenki gyönyörűségére.

*Don Camillo Giovannino Guareschi író-újságíró könyveinek főhőse, akinek történetéből film is készült. A több részből álló könyvsorozat egy kisvárosi pap különös és élénken zajló életéből szemezget, a kisváros Brescello, ahol ma a karakterre szobor és múzeum emlékezik. A film zenéjének szerzője az abruzzo-i születésű Alessandro Cicognini volt, aki olyan híres filmek zenéjét is írta, mint a Biciklitolvajok (1948.)

**Sötét középkorról alapvetően azért beszélünk, mert ebből az időszakból nagyon kevés, vagy egyáltalán semennyi olyan írásos emlék nem maradt ránk, amelyekből ezen századok történelmét hűen rekonstruálni lehetne.

Don Camillo szobra Brescello városában

Don Camillo szobra Brescello városában