Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

A tengeri köztársaságok – középkori kaland

A tengeri köztársaságokról írunk ma, a történelemóra így még nem ért véget.

Ma egy kis kitérőt teszünk azért, hogy kellően felvezessük a következő cikkünket, mely Marche kapcsán Anconával foglalkozik. A tengeri köztársaságok – melyek közül az itáliai partok mentén a legfontosabbak voltak: Amalfi, Ancona, Genova, Velence, Pisa, Ragusa – mi a marche-i székhellyel foglalkozunk majd. Viszont ahhoz, hogy működését jól átlássuk, mesélünk ma egy kicsit arról, hogy mik is voltak ezek a lényegében városállamként funkcionáló területek.

A köztársaság (repubblica) elnevezés értelemszerűen nem a mai keretek között értendő. Egészen Macchiavelli koráig a köztársaság elnevezést sokkal inkább az állam (stato) szinonímájaként kell felfogni, egyáltalán nem a királyság (monarchia) ellenpéldájaként, ahogyan azt a későbbi korok majd magukkal hozzák. S hogy milyen korokról van egyáltalán szó? A tengeri köztársaságok (repubbliche marinare), annak ellenére, hogy megnevezésüket az 1800-as években utólagosan kapták, alapvetően a középkorban léteztek, az alábbi táblázat pedig pontosan megmutatja azt is, hogy – a kék szín intenzitásától függően – mely évszázadokra tehető a fénykoruk (sötétebb kék), illetve születésük és hanyatlásuk (világosabb árnyalatok).

táblázat

Most nézzük meg azt is, hogy milyen kritériumai vannak annak, hogy egy városállamot (utólagosan) tengeri köztársaságnak hívjunk. (A szempontok összegyűjtését a wikiwand.com oldalán lehet igen alaposan átolvasni.)

Nos, akkor a kritériumok:

  • függetlenség
  • saját flotta
  • köztársasági kormányzás
  • az önállóság, a gazdaság és a politika mind-mind a hajózáson és a tengeri kereskedelmen alapul
  • részvétel a keresztes hadjáratokban, vagy a kalózok elleni küzdelemben

hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül.

A tengeri köztársaságok életét nagyban befolyásolta a IX. század környékén bekövetkezett gazdasági fellendülés, és a keresztes hadjáratok is jó alkalmat adtak arra, hogy területi terjeszkedésekbe fogjanak az egyes városállamok. Útjuk alapvetően Észak-Afrika és Ázsia felé vezetett, ahonnan – s ez az igazi jelentősége ezeknek a kis államoknak – nem csak Európában ismeretlen és beszerezhetetlen termékeket (fűszerek, textilek, illatanyagok) hoztak Itáliába, hanem ezeknek az utaknak köszönhetően számtalan ideológiai és művészeti irányzat is elterjedhetett és teret kaphatott az öreg kontinensen (gondoljunk például az arab építészeti megoldásokra). Fontos itt megemlítenünk Marco Polo nevét, és az Il Milione című könyvet, amelyet az ő elbeszélései alapján írt meg egy társa a börtönéveik alatt. Marco Polo és nagybátyjai a Velencei Köztársaság kereskedői voltak, akik Ázsiában tettek évekig tartó utazást. Kalandjaik a keleti utazások minden korabeli jellegzetességét felfedik. (Természetesen erről még lesz szó, és biztosak vagyunk abban, hogy a könyvet magyar változatában (Marco Polo utazásai) sok olvasónk már a magáévá tette.)

A köztársaságoknak köszönhető a kereskedelmi jog fogalmának megszületése, és talán a modern kapitalizmus kialakulása is.

A hajózást pedig nagyban segítette a középkorban az iránytű feltalálása, a hajózási térképészet fejlődése – ezek tették lehetővé később Amerika felfedezését is, amely pedig egy genovai illetőségű úr, Cristoforo Colombo nevéhez kapcsolódik – aki egyébként egyes kutatások szerint a Marco Polo-i kalandokon szocializálódott.

Na, hát dióhéjban ennyi mára a tudnivaló, s ezzel a felütéssel jön kedden a marche-i repubblica marinara, Ancona boncolgatása. Várjuk Önöket!

640px-Le_Repubbliche_Marinare