Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

A szemüveg és Olaszország

A legjelentősebb felfedezéseket minden nemzet szereti a magáénak tudni, nem csak mi vagyunk így ezzel. 

A szemüveg kapcsán is több elmélet él, azonban a szinte biztosnak tűnik, hogy a magának a szemüvegnek – ha nem is feltalálása, de – a gyártása olaszországi gyökerekkel bír.

Állítólag már az ókorból származó leletek között is vannak olyan csiszolt kvarc-kristályok, melyeket minden bizonnyal nagyító hatásuk kihasználhatósága miatt alkalmaztak, sőt ilyen leleteket a későbbi időkből Pompei is rejt. A római birodalom idején Néró császár állítólag csiszolt smaragdon keresztül figyelte a gladiátorok ügyködését, ám az igen vitatott, hogy vajon valóban rövidlátó volt-e – mint ahogyan azt sokan rásütik – , vagy esetleg csak a smaragd fényszűrő hatását kihasználva inkább napszemüvegként használta a drágakövet; de tény, hogy valamiért rendszeresen a szeme elé emelte azt.

Feljegyzések szerint egyébként Ciceró is panaszkodott amiatt, hogy látásproblémái a könyveinek szolgákkal való felolvastatására kényszerítik, ami azt is jelzi, hogy a szemproblémák a régi korok emberét is érintették, ám nagyobb számban azokat, akik olvasással töltötték az idejük java részét (tehát tudósokat, filozófusokat, egyházi méltóságokat sújtott leginkább).

A római birodalom bukása után, a kereszténység elterjedésével nagyjából egyidőben eltűnni látszott ez a találmány, majd a keletről induló tudományos fellendüléssel az észak-afrikai és arab tudósok dobták be újra a köztudatba a X. század második felét követően. Egy manapság leginkább csak Alhazen néven emlegetett arab matematikus-fizikus fektette le az optika alapjait, ő jött rá először, hogy az üveggömb szelete látásjavításra alkalmas eszköz, s bár ahogy írtuk, korábban is használták a csiszolt köveket, az elméleti tudást Alhazen-ig nem tudták mellékapcsolni, így a tudományos leírás érdeme mindenképpen az övé. Csak hogy korrektek legyünk, írjuk ide a tudós gyönyörű nevét. Ha mindenki nagy levegőt vett, akkor íme: Abu Ali Muhammed ben el Hasan ibn Haitam el Basri. A tudós 965-1039 között élt, tehát értelemszerűen a X-XI. század fordulóján írta le az optika ma ismert alapjait.

Szemüveg a 13. századból

Szemüveg a 13. századból

Na, és itt lépnek a képbe ismét az olaszok ősei: Firenze és Pisa verseng azon folyton, hogy hol készült az első szemüveg, de Firenze áll nyerésre. Több középkori lelet is arra utal, hogy itt készült az első látásjavító szemüveg, Roger Bacon ötlete nyomán, akit amúgy a szemüveg ötletadójaként szokás emlegetni. A XIII. században muránói üvegből csiszolták-készítették az első szemüvegeket, természetesen szerzetesek, mégpedig a domonkos rendiekhez kapcsolható a gyártás megkezdése. A firenzei Santa Maria Maggiore templomban található feljegyzés legalábbis mindenképpen erre utal: ” Itt nyugszik Salvato Armato, a firenzei Armati nemzetségből, a pápaszem feltalálója. Isten bocsássa meg bűneit. Az Úrnak 1317-ik esztendejében. “

Szemüveg a 14. századból

Szemüveg a 14. századból

A szemüveg aztán az évtizedek és -századok során hatalmas változáson ment keresztül, és – mivel nincs új a nap alatt – már a középkorban ékszer/kiegészítő funkciót is kapott, s a mérete és díszítettsége által akár státuszszimbólumként is megjelent (bizonyos esetekben tehát egyáltalán nem az eredeti rendeltetési céllal szerezték be a tehetősebbek).

A szemüveg napjainkban is népszerű kiegészítő – már ami a napszemüveg változatát illeti – , csillagászati áron juthatunk trendi darabokhoz, ha mindenképpen követni akarjuk a divatot.

Szemüveg a 15. századból

Szemüveg a 15. századból

A szemüveggyártás megerősítette a muránói üveg/kristály státuszát is. Itt volt ugyanis az adott korban az egyetlen olyan üveggyár, ahol a szemüvegkészítéshez alkalmas ún. lágy üveget elő lehetett állítani. Így tehát a Velencei Köztársaságban már 1301-ben rendeletben szabályozták a szemüvegek készítését a muránói üveg védelmében. Rossz nyelvek szerint a Velencéből megszökő üvegművesek után bérgyilkosokat küldtek, a szökni készülőket pedig helyben tették el láb alól, hogy a gyártás titkai ne kerülhessenek ki a Köztársaságból. Hát, nem mindennapi módszerek, az biztos, de láthatóan működőképes volt, ha hinni lehet a korabeli pletykáknak.

Ezek a szemüvegek még nem voltak azonosak felépítésükben a maiakkal, ami azt jelenti, hogy kézzel kellett őket tartani. Az orra és fülre felülő verzió évszázadokkal később született meg csupán.

A szemüveg Magyarországra kerülésének időpontja is elég bizonytalan, azonban az biztos, hogy Mátyás korában már jelen volt. Ezt segíthette egyébként, hogy Mátyásnak nápolyi származású felesége (Aragóniai Beatrix) volt, valamint az adott időszakban számos, a mai Olaszország területén lévő állammal is rendszeres kapcsolatban állt. (Ennek – mármint az élénk kapcsolatoknak – az emlékét nemrégiben fel is idézték egy firenzei kiállítás keretében, amelyről mi is hírt adtunk.)

És még egy olasz vonatkozás: az első magyar látszerészbolt megjelenése Calderoni mester, egy olasz kereskedő nevéhez fűződik, aki a mai Váci utca és Deák Ferenc utca sarkán álló épületben nyitotta meg üzletét 1819-ben.