Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

Savoyai dinasztia – 2/2.

A Savoyai-ház személyiségei kapcsán a mai írásban haladunk egy picit tovább – jó nagy ugrással az időben Fehérkezű Umberto-hoz képest.

A másik fontos személyiség ugyanis, akit a dinasztiából kiválasztottunk, egy hozzánk időben jóval közelebb álló államférfi, II. Viktor Emánuel, aki az Olasz Királyság első uralkodójaként vonult be a történelemkönyvekbe. Vele azért nagyon fontos foglalkoznunk, mert oroszlánrésze volt az olasz egység kialakításában, lényegében Camillo Cavour miniszterelnökkel együtt bábáskodott felette, így a Savoyai-ház megkerülhetetlen tagjaként most írunk róla pár szót. Ebben pedig segítségünkre lesz az egyik legkiválóbb olasz történelemkönyv, ami eddig a kezünkbe került – sajnos már nem kapható, én is egy olasz könyvcsereberélő oldal útján jutottam hozzá egy meglehetősen elhasznált darabhoz. A címe: Manuale di storia (Giampiero Carocci a szerzője). Természetesen létezik ennek újabb kiadása is a Zanichellinél, ami sajnos szintén csak Olaszországban érhető el.

Manuale di storia - Zanichelli

Manuale di storia – Zanichelli

Szóval a történet, ami II. Viktor Emánuel nevéhez fűződik, a következő: Az uralkodó miniszterelnökével, Camillo Cavour-ral együtt igencsak szívén viselte az olasz egység kialakításának ügyét. Cavour egyébként egy gazdasági szemléletű, tehetős és intelligens politikus volt, aki éppen ezen tulajdonságai miatt ragyogóan kiegészítette az uralkodó munkáját. Aki Rómában – vagy nagyjából bármelyik nagyobb olasz városban – jár, szinte biztosan átbuszozik egyszer-kétszer a Piazza di Cavour-on, ahol a politikus szobra is megtalálható. Láthatjuk tehát, hogy igen nagy tisztelet övezi őt a mai napig, s alapító atyaként tekintenek rá.

Az Appennini-félsziget 1815-1870 között

Az Appennini-félsziget 1815-1870 között

Az olasz egység kialakulása során Cavour II. Viktor Emánuellel egyetértésben nem volt rest belekormányozni az olaszokat a krími háborúba az 1800-as évek közepén, amelynek legnagyobb eredménye az volt, hogy a háborút lezáró párizsi békekötésnél az olaszok is helyet kaptak az asztalnál. Ez egy nagyon kedvező lehetőség volt arra, hogy a határok és az egység kialakítása  felé a megfelelő lépéseket – tárgyalások, lobbi formájában – megtegyék. A politikai közeg pedig ezt maximálisan támogatta is, így ezek nagyon fontos momentumai voltak az olasz politikai életnek.

A franciákkal való jó kapcsolat megőrzéséhez az is hozzájárult, hogy II. Viktor Emánuel férjhez adta egyik lányát a francia uralkodócsaládba, így a kapcsolatokat családi szinten is képes volt erősíteni – az 1800-as években sem volt ez még olyan ritka eljárás, a nőket meg hát akkor még aztán tényleg nem kérdezte meg senki (semmiről).

Az olasz egység kialakulása

Az olasz egység kialakulása

A helyzetet tovább segítette, hogy a folyamatba a dél-amerikából időközben visszatért Garibaldi is belépett, és seregeivel Szicília felől kezdte az akkor még Szárd Királyság megbízásából a “nagy közösbe” terelni a lakosságot. Amikor már Nápoly magasságáig ért, az uralkodó úgy döntött, jobb lesz elébemenni a dolgoknak, nehogy véletlenül Garibaldi a sikerein felbuzdulva vérszemet kapjon, és a saját személyének előtérbe tolásán kezdjen gondolkodni. Fel is ajánlottak számára kastélyt, nemesi címet, vagyont, amiből ő – szerénysége, nem túlzó igényei, alacsony iskolázottsága vagy előttünk nem ismert más okok miatt – nem igazán kért. Megtette kötelességét, s visszavonult (mert megkérték rá) – az uralkodó és Cavour pedig megnyugodhatott abban a boldog tudatban, hogy az egység kialakítása felé tett legölesebb lépteket Garibaldi megtette.

Giuseppe Garibaldi

Giuseppe Garibaldi

Amikor 1860-ban egyre több mostani régió csatlakozott az egységhez, nem volt kérdés, hogy az uralkodó II. Viktor Emánuel lesz, így vált a Savoyai ház örököse a megszülető Olasz Királyság első uralkodójává 1861-ben. Természetesen nem mást, mint Camillo Cavour-t bízta meg a kormányalakítással – nem volt nála jobb jelölt erre a szerepre. Cavour azonban hamarosan meghalt, így a kormányalakítás befejezése más másra várt.

Aki még szívesen olvasgatna a témában, annak ajánljuk Horváth Jenő egy, az Olasz Köztársaság kikiáltásáról szóló írását, amely szintén ezt a topikot járja körül – kellemes stílusban.

Reméljük, hogy a Savoyai ház egy-két fontos képviselőjéről írt anyagunk is hozzájárul ahhoz, hogy a kíváncsiak minél többet tudjanak meg Olaszországról, és minél színesebb ismeretekkel gazdagodjon a lehető legtöbb érdeklődő.

Folytatjuk Piemonte-t, kattintsanak szorgalmasan írásainkért!