Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

A régió védőszentjei – Ermacora és Fortunato

Friuli-Venezia-Giulia védőszent-párosa Ermacora és Fortunato, akik mártírhalált haltak hitük okán.

Mint az annyi szent legendájában olvasható, sokan közülük azért haltak mártírhalált, mert Istenhez való viszonyukon, stabil hitükön semmi sem változtathatott. A kereszténység a középkor előtt – most a III. század környékéről beszélünk – eléggé ellentmondásos érzelmeket kiváltó vallásnak számított, sok képviselőjét üldözték, s ebbe az üldöztetésbe számos, a vallás akkor is jelesnek számító gyakorlója és terjesztője is belefutott.

Ermacora nevét Aquileia városa kapcsán ismerhetjük meg. Annak idején Szent Márk, aki az észak-itáliai területek katolizációján fáradozott, elvitte magával Szent Péterhez Ermacora-t, akit a város püspökének szemelt ki. Miután mindannyian egyetértettek abban, hogy Ermacora Aquileia városában fontos szolgálatot tehet a keresztény vallás terjesztése kapcsán, így ő vissza is tért a fent említett helyre, ahol megkezdte áldásos munkáját. Ez viszont nem tartott igazán sokáig, hiszen sokaknak szemet szúrt a vallás gyakorlóinak gyarapodása, így Ermacora hamar tömlöcben találta magát.

Tevékenységét itt sem függesztette fel, idővel megtérítette börtönőrét, Ponziano-t is, akinek jóvoltából visszanyerte szabadságát. Ebben az is közrejátszott, hogy addigra már számtalan csodás gyógyítás is fűzödött a nevéhez, pl. egy Alessandra nevű hölgy látását köszönheti neki.

Ermacora utódjául nevezte ki Fortunato-t, aki diákónusa volt, és ketten folytatták tovább a keresztény hit terjesztését, aminek következtében – mivel tevékenységüket veszélyesnek ítélték – mindkettejüket lefejezték.

Halálukat követően Alessandra és Ponziano – akiket Ermacora annak idején meggyógyított és megtérített – temették el a két mártír testét egy, a város falai közelében található temetőben.

Relikviáikat az Aquileia-i bazilika őrzi, maradványaikat az évszázadok során több, a régió területén lévő város temploma között költöztették.

A két mártírról Tiepolo egy gyönyörű freskót készített 1736-ban, mely az Udine-i bazilika falát díszíti.

Részlet Tiepolo 1736-ban készült képéről - Udine-i Dóm

Részlet Tiepolo 1736-ban készült képéről – Udine-i Dóm

Az iskolások kedvéért egy rövid kiadványt készítettek Olaszországban, hisz így sokkal könnyebb a két szent életének legendáját átadni. Az icsedegliano.it oldalán ezt egyetlen kattintással el lehet érni – a gyerekrajzokkal illusztrált anyag klasszul meséli el a legendát.

Jövő héten jönnek a dialektusok, s hogy addig még mi minden? Hát, legyen az a mi pénteki meglepetésünk. Tartsanak velünk akkor is.