Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Toscana

A bizarr orrú herceg – valóság vagy átverés?

A kiemelt képünkön és alábbi is megtalálható festményt szinte mindenki látta már itt-ott, noha nem mindenki tudja, kit ábrázol és mi a története.

Ez egy nagyon érdekes sztorinak ígérkezik, ezért ma megosztjuk Önökkel az urbinói herceg, Federico da Montefeltro titkait.

A herceg nem volt mindig herceg, az 1400-as években fiatalon “condottiere“, azaz zsoldoskapitány volt, akit – miután hadi sikert sikerre halmozott – a milánói Sforza család is szolgálatába fogadott. A zsoldosvezér a jól fizető katonai szolgálat és a nagyhatalmú támogatók segítségével végül Urbino hercege lett, egy icipici kis városállam vezetőjévé válhatott. A herceg, miután ezt a tekintélyes címet megszerezte, hozzá is látott városának csinosításához. Mivel szerfelett kedvelte a művészeteket, azoknak majd’ minden válfaját, sok tehetséges építész, festő, szobrász, költő fordult meg udvarában. Az urbinói hercegi palota a mai napig csodálnivaló épületegyüttes, s a hercegnek hála a város olyan művészeket is útjukra indított a a siker felé, mint Raffaello – a világhírű reneszánsz festő.

A herceg, Federico halála után (1482.)  fia, Guidobaldo lett az urbinói hercegség ura. Az udvar ezenközben is virágzott, amihez Guidobaldo felesége, Elisabetta Gonzaga is hozzájárult. Épp ő írta meg Raffaello-nak azt az ajánlólevelet, amelynek segítségével Firenzében később karriert csinálhatott a tehetséges festő. Irodalmi források pedig azt is megerősítik, hogy Baldassare Castiglione Il Cortigiano című regénye is Guidobaldo és Elisabetta udvarának a viselkedési normái nyomán született meg. Aki esetleg nem ismerné, ez a könyv egy rettentően alapvető műve a reneszánsznak, több köteten keresztül írja le a szerző a helyes udvari viselkedés szabályait, amely ma számunkra a reneszánsz udvarok mindennapjaiba enged bepillantást – ahogy erről már írtunk korábban.

Urbino – Hercegi Palota – Forrás: openreisen.com

De térjünk vissza egy kicsit az eredeti témához: Federico da Montefeltro udvarában az arisztokraták és művészek minden jelentősebb képviselője megfordult az 1400-as évek közepén és második felében; előbb, mint ahogy ez a pezsgés Firenzében felfutott. Ezért vannak, akik a reneszánsz bölcsőjének minden más város előtt Urbinót tartják – egy itteni látogatás pedig sokunkat meg is győzhet akár erről.

A herceg aktívan részt vett a város életében, és a lakókat néha meglepve kíséret nélkül és fegyvertelenül lótott-futott végig a városon, hogy különféle ügyeit intézze. A nép gyermeke – akár ezt is gondolhatnánk.

Az urbinói udvarban akkoriban ténykedő fontos itáliai festőművész, Piero della Francesca több képén is megörökítette a herceget. Ami feltűnhet sokak számára, hogy rettentő fura Montefeltro orra ezeken a képeken, ami majd’ mindenkiben kérdéseket vet fel, ha meglátja. Művészettörténészek pedig megfigyelték, hogy a herceget kizárólag a bal oldali profilja felől ábrázolják, nyomába eredtek tehát a kérdésnek. Sőt, a festményeket nézegetve még orvosi szemszögből írt cikkek is születettek, amelyek a herceg különféle nyavalyáira derítenek fényt.

Az udvar urát, Federico da Montefeltrót a harci játékok nem hagyták hidegen. Ügyes kapitány lévén gyakran vett részt lovagi tornán, az egyik ilyen alkalommal pedig nagyon csúnyán megsérült, jobb szemét el is veszítette. Mivel az arca jobb oldala elcsúfult ezzel, csak bal oldalról engedte megfesteni magát (érthető okokból), ez a magyarázata annak, hogy a hercegnek csak baloldali profilú képei maradtak ránk. És akkor már el is érkeztünk a festményen igen szembeötlő orr-ábrázolásig. Bár sokan azt próbálják belemagyarázni, sőt akár legendaként számon tartani, hogy a herceg maga távolíttatta el az orrnyergét, hogy bal szemével jobbra is lásson, azért azt érezzük mindannyian, hogy ez valószínűleg nettó butaság. A hozzáértők szerint minden bizonnyal az orrnyereg sérülése is ugyanannak a balul elsült lovagi tornának a következménye, amelynek során a herceg jobb szeme is odalett.

Persze, vannak, akik megpróbálták rekonstruálni a sérült arcot, ebben két próbálkozás is van, amelyek kicsit közelebb hozzák hozzánk a herceg megjelenését.

Roberto Sambonet rajza (1977) – Pinacoteca di Brera, Milánó

3 dimenziós rekonstrukció – Forrás: calischooljosquin.wordpress.com

Még két dolog látható az alábbi képen: egyrészt az arcbőr foltossága – ez állítólag egy fiatalkori, arcot érintő ronda bőrbetegség nyoma; másrészt a hercegnek jól látható púpja van, amelyet a gerinc hátrafelé irányuló hajlása, kiboltosulása (kyphosis) okoz. Minthogy ez is több képen észrevehető, úgy két dologra utalhat. Vagy egy masszív csontritkulást jelez – ezt tartják a kevésbé lehetséges verziónak – vagy egy folyamatos, hosszú ideig tartó trauma eredménye lehet, amit a rengeteg, nehéz páncélban lóháton töltött óra kiválóan magyarázhat.

Az urbinói herceg és felesége – Piero della Francesca, 1465 (Uffizzi képtár – Firenze)

Az alábbi képen ez szintén szembeötlő – kutatók szerint a probléma lehetett olyan súlyú, hogy már a páncélja kialakításánál is figyelembe vették. Nézzék csak:

Madonna of the Egg – Piero della Francesca, 1472 (Pinacoteca di Brera – Milánó)

A herceg azonban ezen súlyos problémák mellett is mindig megtalálta a szükséges erőt, kedvet és energiát ahhoz, hogy udvarát a születő reneszánsz emblematikus állomásává tegye – az én bakancslistámon Urbino igen előkelő helyet foglal el. Őszintén remélem, hogy a következő, ezt a várost érintő cikk már egy részletes útibeszámoló lesz!

Nos, reméljük, hogy egy-két titokkal megint kevesebb van, már ami Itáliát és annak ezerarcú történelmét illeti – köszönjük, hogy ma is velünk tartottak!